Századok – 2004
Tanulmányok - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról V/1005
KORONÁZÁSI LAKOMÁK A 15-17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1033 ben garantálta a rendi kiváltságok betartását, a szabad vallásgyakorlatot és a legfontosabb magyarországi tisztségek magyaroknak történő adományozását. Emellett 1608-tól a Nádasdy Tamás halálával (1562) fél évszázada megüresedett nádori méltóságot is újra és 1667-ig szünet nélkül betöltötték, miközben törvénycikkben rögzítették a diéta szervezetét és a Rudolf császár prágai udvarából Pozsonyba hazaszállított Szent Korona őrzésének módját is. A rendek megerősödése ellenére a Magyar Királyságot érintő legfontosabb kérdések (a had-, kül- és pénzügyek) irányítása viszont továbbra is a bécsi központi hivatalok privilégiuma maradt, noha a Magyar Tanács szerepe jelentősebben nőtt.14 1 Joggal merül fel a kérdés, mindez a rendek megerősödésével fokozott szerepet kapó rendi (nemzeti) reprezentációnak14 2 megfelelően megmutatkozott-e a királyi és királynéi koronázások alkalmával tartott lakomák ceremóniarendjében. Másként fogalmazva a magyai· előkelők — a Hunyadi Mátyás halála utáni időszakhoz hasonlóan — képesek voltak-e megváltoztatni a díszebédek rendtartásának korábban számukra kedvezőtlenül alakult elemeit. 5. a. Koronázási ordók, világi szertartásrend, ceremónia-jegyzőkönyvek A 17. század hat király- és öt királynéi koronázása14 3 gazdag forrásanyagának hála ezekre a kérdésekre részletes választ adhatunk. A korábbi századból is ismert különféle követi beszámolók, naplók és egyéb leírások mellett 1608-tól kezdve ugyanis szinte minden alkalommal rendelkezésünkre áll a koronázás ceremóniájáról összeállított rendtartás-tervezet (ordo/modus/dispositio/senes coronationis, memonale/modus circa coronationem címmel).144 Hangsúlyozni szükséges azonban, 141 Benda Kálmán·. A Habsburg-abszolutizmus és a magyar nemesség a 16. és 17. század fordulóján. Történelmi Szemle 27. (1984) 3. sz. 445-479. 142 S. Lauter Eva: Nádori reprezentáció a XVII. században. Aetas 1992. 3. sz. 5-18.; Történelem - kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon. Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában 2000. március 17-szeptember 24. Szerk. Mikó Árpád-Sinkó Katalin. Bp. 2000. passim; Galavics Géza·. A Habsburgok mint magyar királyok és a képzőművészeti reprezentáció. In: Császár és király. Történelmi utazás: Ausztria és Magyarország, 1526-1918. Kiállítás az Osztrák Nemzeti Könyvtár dísztermében. 2001. március 8.-május 1. Katalógus. Szerk. Fazekas István-Ujváry Gábor. Bp.-Wien 2001. 9-18.; R. Várkonyi Ágnes·. Az egység jelképei a megosztottság másfél évszázadában. In: „Kard és koszorú": Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. Szerk. Hausner Gábor-Kincses Katalin Mária-Veszprémy László. Bp. 2001. (A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 4.) 70-74,; Péter K. \ A királyi méltóság. 143 Ezek jegyzékét (a rájuk vonatkozó forrásokkal és adattárral) ld. időrendben a Függelékben. 144 így előfordul, hogy egy-egy szertartásrend fejlődését is nyomon követhetjük, például szemléletesen 1618-ból, 1638-ból, 1655-ből, 1681-ből, 1712-ből (ld. a Függelék adatait). Ezen — számos levél- és kézirattárban fennmaradt — rendtartások szisztematikus összegyűjtése és modern kritikai kiadása alapvető feladat. Mind a mai napig leghasználhatóbb gyűjteményük: M. G. Kovachich: Solennia inauguralia passim. Egy külön kutatási programban hasonlóan fontos lenne a koronázásokon részt vett különféle követek (elsősorban a pápai, a spanyol, a velencei, a bajor és egyéb német birodalmi stb.) sajnos többnyire kiadatlan jelentéseinek összegyűjtése is. Az első háromra ld. újabban Jan Paul Niederkorn: Die Berichte der päpstlichen Nuntien und der Gesandten Spaniens und Venedigs am kaiserlichen Hof aus dem 16. und 17. Jahrhundert. In: Quellenkunde der Habsburgermonarchie (16.-18. Jahrhundert). Ein exemplarisches Handbuch. Hrsg. Josef Pauser-Martin Scheutz-Thomas Winkelbauer. Wien-München 2004. (Mitteilungen des Instituts für Osterreichische Geschichtsforschung, Erg.-Bd. 44.) 94-107., ill. egy nagyon hasznos példa az 1625. évi koronázásra: Joseph Godehard Müller. Carlo Caraffa Vescovo dAversa. Relatione dello stato dell'imperio e della Germania
