Századok – 2004
Közlemények - Demény Lajos: Veress Endre a román–magyar közös múlt kutatásának szolgálatában I/89
VERESS ENDRE, A ROMÁN-MAGYAR KÖZÖS MÚLT KUTATÓJA 103 restet, hol gyermekéveimet töltöttem és gimnáziumi tanulmányaimat végeztem részben román nyelven, hogy a Kolozsvári Tudományegyetem Bölcsészeti Karára beiratkozva tanulmányaim folytathassam. Ott láttam először eredeti okleveleket és magyar diákok írta vajdai leveleket és már korán elhatároztam, hogy belőlük egy másolatgyűjteményt készítek magamnak Erdély és a Román Fejedelemségek viszonyát illetően, amely a meglevő kiadványok alapján még kevésbé ismert. Midőn ösztöndíjasként Bécsbejutottam s ott a Paleográfiai Intézetben hallgattam az előadásokat, két éven át (1894—1896-ban) a gazdag császári levéltárakban kutatva, gyűjteményem kiegészítettem; majd aztán, amikor 1901-től kezdve lehetőségem volt öt alkalommal huzamosabb ideig Rómában és Olaszország nemzetközi érdekű levéltárakkal rendelkező más városaiban tartózkodni, gyűjteményem erősen megnőtt. Később is egyre gyarapodott rendszeres kutatásaim kapcsán, amelyeket Magyarország, Románia, Ausztria, Németország, Csehország, Lengyelország és Oroszország levéltáraiban végeztem, s kiegészítőül másolatokat gyűjtöttem Angliából, Hollandiából, Spanyolországból és más országokból, ahova nem sikerült eljutnom akár időhiány, akár pedig és mindenekfölött anyagiak hiányában".38 Ezek előrebocsátása után Veress megemlítette, hogy Erdély történetének a 16. század második és a 17. század első felére szakosította magát, s ezen belül is a Báthoryak korát tanulmányozta a legtüzetesebben. Véleménye szerint Erdély ekkor európai tényező lett, az akkori világbirodalmak csaptak itt össze. Sokan látogatták meg (a pápa és császár küldöttei, a lengyel király emberei) s még többen érdeklődtek az itteni események iránt. Báthory István lengyel királysága kihatással volt Erdély nemzetközi kapcsolataira is. Ez magyarázza, hogy az Erdélyben lezajlott események bőven tükröződtek az akkori levelezésben, diplomáciai jelentésekben és útleírásokban, feljegyzésekben Európa-szerte. Veress ezt gyűjtötte részben össze és igyekezett kiadványában értékesíteni. Láttuk már az előbbiekben, hogy miként alakult a Veress-oklevéltár sorsa, míg az első kötet 1929-ben napvilágot látott. A kiadvány megjelenésének történetéhez tartozik, hogy Constantin Hiott miniszter,39 a FundaÇiunea Regele Ferdinand I. alapítvány elnöke, G. T. Kirileanu40 főtitkár, loan Bianu, Constantin Moisil41 a Román Állami Levéltár vezérigazgatója és Giurescu4 2 professzor támogatta. A magyar nyelvű okleveleket Avram P Todor fordította románra a rá jellemző hozzáértéssel és lelkiismeretességgel. 38 Uo. XV és XXIII. oldal. 39 Constantin Hiott (1861-1942) tábornok, a királyi palota képviselője, az I. Mihály király számára felállított külön gimnázium igazgatója, királyi miniszter. 40 G. T. Kirileanu (1872-1960) néprajzkutató, irodalomtörténész és kritikus. Lásd: G. T. Kirileanu sau viaÇa ca о carte. Màrturii inedite (G. T. Kirileanu vagyis a könyvbe illő élet). EdiÇie íngrijitá §i cuvânt înainte de Constantin Bostan. Editura Eminescu. Bucure§ti 1985. 316. A Veress és Kirileanu közötti terjedelmes levelezésről a kötet 150-165. oldalán számoltam be Coresponden(a lui Andrei Veress §i publicarea colec(iilor de documente privind istoria románilor (Veress Endre levelezése és a románokra vonatkozó forráskiadványai) címmel. 41 Constantin Moisil (1876-1958) numizmatikus, a Román Akadémia tagja és a Román Állami Levéltár vezérigazgatója, akit különben Veress személyesen ismert és levelezett vele. 42 Constantin С. Giurescu (1901-1977) a két világháború közötti román történetírás kiemelkedő alakja. Megírta és kiadta a románok ötkötetes történetét és szerkesztette a Revista istoricá romána című történelmi folyóiratot.
