Századok – 2004
Tanulmányok - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról V/1005
KORONÁZÁSI LAKOMÁK A 15-17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1013 gén ismét négyen sorakoztak: a nádor testvére („deß großgraffen brueder"), aki egyaránt lehet ecsedi Báthory György magyar királyi lovászmester (1505-1534) vagy Báthory András későbbi tárnokmester (1527-1534); majd Zdislav Berka ζ Dubé cseh országbíró (1523-1533), aki már 1526 előtt is több ízben tartózkodhatott Lajos király budai udvarában; továbbá egy bizonyos, eddig azonosítatlan személy (Schanolder Bischeck), végül Szilézia írnoka (Landschreiber in Schlesien)?1 Az ülésrendből egyértelműen kiderül, hogy a Magyar Királyság egyházi és világi elitje szinte teljes számban ott ült I. Ferdinánd koronázási lakomájának asztalánál, azaz korántsem igaz a magyar történetírásban oly gyakran olvasható állítás, miszerint őt Szapolyaival ellentétben egy kisebbség koronázta uralkodóvá. Bár az erdélyi vajda, az esztergomi érsek és az országbíró valóban hiányoztak, Szapolyai, valamint a mohácsi csatamezőn elesett Szálkái érsek és Drágffy János távolmaradásán nem csodálkozhatunk. Az ünnepi étkezésen hasonló okból nem lehetett jelen Korlátkövy Péter királyi udvarmester és Podmaniczky Mihály, a budai királyi udvarnokok kapitánya sem, pedig rájuk a lakoma megszervezésében és az uralkodó védelmének biztosításában komoly feladatok hárultak volna. (A cseh országbíró és a sziléziai írnok jelenlétét viszont a Mohács előtti közös magyarcseh udvartartás magyarázhatja, annak egykori legfőbb tagja, Lajos király cseh udvarmestere, Ondrej Trepka viszont úgyszintén Mohács mezei halála miatt nem ülhetett a királyi asztalhoz.) Szapolyai díszebédjével ellentétben Móré László magyar királyi étekfogó- és pohárnokmester ezúttal megjelent az ünnepségen, sőt, mint forrásunk megjegyezte, ő adott inni az új magyar uralkodónak, és ő szeletelte fel neki előmetélőként (Vorschneider/Fürschneider, illetve régies magyarsággal elő- vagy felmetélő, vagy firsnájder) a sülteket-pecsenyéket.38 Tisztségeiben nagy valószínűséggel ekkor járt el utoljára, hiszen november 10-én a pohárnokmesterségben Losonczy Antal, az étekfogómesteri poszton pedig tóthi Lengyel János követte,3 9 nyilván az említett befolyásos magyar nagyurak javaslatára. De az utóbbi magyar udvari főméltóságok sem sokáig, legföljebb 1528 februárjáig gyakorolhatták tényleges feladatkörüket (részben Esztergomban, részben Budán), ezt követően ugyanis Ferdinánd király 1542-ig nem járt Magyarországon, így e tisztségek fokozatosan csaknem üres címekké váltak. A Mohácsot túlélt egykori budai udvari főméltóságok közül a lakomán jelen volt még guti Országh Imre magyar királyi főkamarás és ajtónállómester (1519-1527) is, akinek azután Ferdinánd tüstént a megüresedett magyar udvarmesteri tisztséget adományozta.4 0 így az ünnepi ebéden 37 A német nyelvű ülésrend hitelességét megerősíti a koronázás latin nyelvű leírása is, miszerint „rex assedit mensae, assidentibus ei utrinque reginis, sorore ab dextra, uxore a laeva. Positis quoque aliis ab utroque latere mensis, episcopi et praelati ad dexteram; nobiles vero mulieres ad laevam regiae mensae considebant." M. G. Kovachich: Solennia inauguralia 5. 38 „More Laslj hat der Königlichen Majestät zu trincken geben und furgeschnitten." Az előmetélő tisztére: Die öffentliche Tafel 208-218. 4 39 Bunyitay V[ince]-Rapaics R[ajmund]-Karácsonyi Jfános]: Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. I. köt. 1520-1529. Bp. 1902. [a továbbiakban ETE I.] 342.: Nr. 3i3., ill. Fallenbiichl Zoltán·. Magyarország főméltóságai 1526-1848. Bp. 1988. 91. és 87. 40 Nevezetesen Thuróczy Miklóssal együtt. Martinus Georgius Kovachich·. Supplementum ad Vestigia Comitiorum apud Hungaros ab exordio regni eorum in Pannónia, usque ad hodiernum diem
