Századok – 2004
Történeti irodalom - Litterae Missionariorum de Hungaria et Transilvania (1572–1717) I–II. (Ism.: Varga János) IV/986
986 TÖRTÉNETI IRODALOM Molnár Antal könyve tehát több szempontból is jelentős, illetve fontos megállapításokban bővelkedő alkotás. Reméljük, hogy a 2. kötet, mely a missziók történetének befejező szakaszát fogja tárgyalni, hamarosan megjelenik. Tóth Gergely LITTERAE MIS SIONARIORUM DE HUNGARIA ET (1572-1717) Ι-Π. Edidit: István György Tóth (Bibliotheca Academiae Hungáriáé Roma-Budapest 2002. 1596 o. MISSZIONÁRIUSOK LEVELEI MAGYARORSZÁGRÓL (1572-1717) I-II. A katolikus megújulást előkészítő trentói zsinat (1545-1563) után V Piusztól (1566-1572) V Pálig (1605-1621) a pápák sora hozott létre ideiglenesen egy-egy ország területén működő bíboros kollégiumot az igaz vallástól eltévelyedettek megtérítésére. Maradandó sikert XV Gergely pápa (1621-1623) ért el, amikor 1622. január 6-án megalapította a katolikus missziók munkáját az akkor ismert világ egészén összefogó szentszéki hivatalt, a Hitterjesztés Szent Kongregációját (Sacra Congregatio de Propaganda Fide). A missziókat mindenekelőtt a reformáció sikerei, továbbá a nagy földrajzi felfedezések nyomán a katolikus egyház előtt is feltáruló, a kereszténységről sohasem hallott pogányok millióinak megtérítése és a görögkeleti „szakadárokkal" szorgalmazott uniós törekvés indokolta. A testület megalapításakor 13 bíborosból állt, élén egy bíboros prefektussal. Működésének fénykora szerte a világon és Magyarországon is az 1622-1648 közötti évekre esett. A missziós területek és a Kongregáció között a diplomáciai feladatokkal is megbízott nunciusok jelentették a fő összeköttetést. A hittérítők hozzájuk fordulhattak segítségért, így a magyarországi misszionáriusok a bécsi pápai követhez, Moldvában, a jórészt magyar katolikusok között tevékenykedők, a lengyelországi nunciushoz. A Kongregáció munkája a 17. században alapvetően az európai protestánsok és az Oszmán Birodalomban élő eretnekek megtérítésére irányult. így a három részre szakadt Magyarországnak mind a Habsburg király, mind az erdélyi fejedelem, mind a szultán uralma alatt álló darabja a Kongregáció kiemelkedően fontos működési területe közé tartozott. A magyarországi katolikus vallás és egyház helyzetéről és a tennivalókról Pázmány Péter esztergomi érsek a maga és négy püspöktársa nevében alapos beadványt készített 1622 nyarán XV Gergely pápának. Pázmány szerint a törvényekben biztosított vallásszabadság nagy kárt okozott a katolikus egyháznak: a lakosságnak csupán egytizede katolikus, a többiek Luther és Kálvin tanítását követik. A szultán földjén, a Hódoltságban nagy a paphiány: néhány jezsuita térít Pécs környékén, kevés ferences szerzetes tevékenykedik a gyöngyösi kolostorban, a világi papok száma mindössze húszra tehető. A hódoltsági katolicizmus megtartói a licenciátusok, azaz a félpapok. A protestáns Erdélyben a székelyföld az egyetlen katolikus vidék. Az esztergomi érsek iskolák, kollégiumok, szemináriumok és egyetemek megalapításától remélte a változást, a Hitteijesztés Szent Kongregációjától pedig pénzt várt létrehozásukhoz. A bíboros testület számos alkalommal foglalkozott a Magyar Királyság ügyével. A napirendi pontok elsősorban a bécsi Pázmáneummal, szemináriumok alapításával, anyagi alapjuk megteremtésével és a római Collegium Germanicum Hungaricum növendékeivel kapcsolatosak. Erdélyt és a hét hozzácsatolt északkeleti vármegyét illetően is ülésezett a Kongregáció, és szinte kizárólag a Pázmány beadványa szerint csaknem kihalt csíksomlyói ferences kolostorral foglalkozott. A szentszéki hivatal és az esztergomi érsek együttműködésének köszönhetően 1626-ra ismét benépesült a rendház a magyarországi szalvatoriánus rendtartomány ferenceseivel. A Hódoltság helyzetéről elsőként, 1622-ben a mohácsi plébános, a bosnyák Don Simone Matkovich és a „bácsi apát" fiktív címet viselő Paolo Torelli tudósította a testületet. Azután Pietro Massarecchi közölt adatokat a szerémségi katolikusokról, és beszámolt a Pécs környékén működő licenciátusokról. A híradások megerősítették a Pázmány beadványából kibontakozó hódoltsági képet: a paphiány miatt szinte reménytelen a hívek helyzete, itt már néhány hittérítő munkája is látványos eredményt hozhat. Az 1620-as évek második felében több misszió kezdte meg működését a török megszállta országrészben: az 1626-ban létrejött krassóvári ferences központ szerzetesei Marco Bandulaevich vezetésével vizitálták a Belgrád környéki területet, a következő évben Carlo Caraffa bécsi nuncius felkérésére Filippo d' Álarca stájerországi konventuális ferences provinciális járt Komáromban, beszámolt a jezsuiták té-TRANSILVANIA - Roma. Fontes 4.) ÉS ERDÉLYRŐL
