Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Tringli István: A szent királyok szabadsága. A középkori történelmi tudat és a történelem-hagyományozódás sajátosságai 809
822 TRINGLI ISTVÁN főpapoknak XII. Benedek pápához írt panaszlevele. Ebben az Anjou-király egykori legfőbb támaszai keserű szavakkal írták le az ország állapotát. A levélben az egyház sérelmei kaptak kiemelt helyet, de szót ejtettek a világiak jogainak csorbításáról is. A püspökök szerint Károly a nemeseket tisztségeikből bírói ítélet nélkül kivetette és jószágaikat elvette, már az összes jó szokásokat megszüntette, eltörölte azokat a szabadságokat és jogokat, amelyekkel a nemeseket és a népeket a legszentségesebb István, László és más királyok ellátták. A szabadságok megerősítésére tett ígéretét nem tartotta be.5 5 A főpapok valószínűleg az Aranybulla elmaradt megerősítésére gondoltak, amelynek az első ránk maradt példánya I. Károly korából származik és amelyikre soha nem került királyi pecsét.5 6 Kis Károly meggyilkolása, Erzsébet és Mária királynők foglyul ejtése után az ország magára maradt. 1386 augusztusában a főpapok, bárók, előkelők és az összes nemesek összegyűltek Székesfehérváron, ahol az ország szent királyai és utódaik által engedélyezett privilegializált szabadság szerint az országlakosok azért szoktak összejönni, hogy a nehéz ügyekben tanácskozzanak és határozzanak. A király nélküli országgyűlés határozatai békét akartak teremteni a meghasonlott országban.5 7 A szent királyok szabadságának tartalma ebben az esetben a fehérvári országgyűlés tartásának joga volt. Bónis György kutatásainak köszönhetően jól ismerjük e szabadság történetét.5 8 Még a nagyon rossz kora-középkori forrásadottságok mellett is vissza tudjuk vezetni a fehérvári törvénynapok történetét egészen 1185-ig. 1222-ben az Aranybulla, majd később megerősítései ezúttal is a már meglévő szokást foglalták írásba, amikor kimondták, hogy a király vagy a nádor Szent István napján köteles a szerviensek panaszait Fehérváron meghallgatni. 1352-ben, egy évvel az Aranybulla megerősítése után, amikor Nagy Lajos ígéretének megfelelően valóban összehívott egy gyűlést a koronázó városba és a nádort bízta meg annak vezetésével, az országnak a felséges András király aranybullája által engedélyezett és adományozott szabadságáról beszéltek. 1419-ben arról tudósított egy oklevél, hogy Zsigmond király a régi szokás rendje szerint ült törvényt Fehérváron. Amikor a fehérvári országgyűléseket hol András királyra, hol meg a szent királyokra vezették vissza, szó sem volt kétféle hagyomány ütközéséről. A nemesek Szent István-i szabadságánál már láttuk, hogy tulajdonképpen az egész Aranybulla a nemesek Szent Istvántól eredeztetett szabadságát foglalta írásba. 1352-ben, amikor még frissen élt Lajos előző évi ígéretének emléke, hogy az Aranybulla rendelkezéseit megtartja, András király szabadságáról beszéltek, 1386-ban azonban már újra a szent királyokra vezették vissza a fehérvári gyűléseket. A maga módján mindkét hagyománynak igaza volt. 55 nobiles sine iudiciorum ratione suis muneribus deiici, bonisque exui; extinctas esse iam omnes probas consuetudines, abolitas libertates, iura sublata, quibus nobiles ac populi a sanctissimis regibus Stephano, Ladislao aliisque aucti fuerant... - Fejér CD VIII. 4. 321. Fordítását 1. Árpád-kori és Anjou-kori levelek. Sajtó alá rendezte: Makkai László és Mezey László. Bp. 1960. 231. 56 Knauz Nándor: Az aranybulla. Magyar Történelmi Tár 10. (1861). 57 in Albam regalem, in qua iuxta privilegiatam libertatem regni a sanctis regibus et eorum successoribus concessam in arduis negotiis tractandis et ordinandis solitum est regnicolis convenire - DRH 1301-1457. 150. 68 Bónis Gy.\ A székesfehérvári törvénynaptól i. m.
