Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Botlik Richárd: Az 1531. évi krakkói alku 579

KÖZLEMÉNYEK Botlik Richárd AZ 1531. ÉVI KRAKKÓI ALKU Titkos megállapodás az I. Ferdinánd párti erdélyi területek katonai utánpótlásának kérdéséről Az 1531. év jelentős változást hozott a két magyar király — I. (Habsburg) Ferdinánd (1526-1564) és Szapolyai János (1526-1540) —, s az alattvalóik közti viszony minőségében. A mohácsi csatát (1526.) követő országszakadás óta elsőként tudhattak eredményes tárgyalást maguk mögött a felek 1531 elején: miután lassan körvonalazódott az ellenséges felek erejének határa, és a lengyel diplomácia egyre hangsúlyozottabban követelte a megállapodást a Respublica Christianáért, I. Ferdinánd és I. János követei Visegrádon három hónapra szóló fegyverszüneti szerződést kötöttek egymással. Több szempontból is különleges volt ez a fegyverszünet: egyrészt mert a megállapodást követően továbbra sem hallgattak el a fegyverek; másrészt azért, mert ez volt az első olyan egyezmény, melyben mind Ferdinánd, mind János formálisan elismerte a másik fél hatalmának közjogi alapját (adószedés, bíráskodás tekintetében), vagyis az ország területi megosztásának tényét; harmadrészt azért, mert — a fegyvernyugvás zálogaként — az ellenséges felek a birtokukban lévő jelentős uradalmakból 2-2 erősséget átadtak volna a közvetítő fél, tehát a lengyel király, I. (Jagelló) Zsigmond (1506-1548) részére (ez utóbbi csak részlegesen valósulhatott meg); negyedrészt azért, mert minden később keletkezett jogi megállapodás tárgyalási alapját a visegrádi fegyverszünet ténye képezte. 1531 augusztusában — az eredményesnek tekinthető visegrádi fegyverszüneti tárgyalások, és azok meghosszabbítása után — I. Ferdinánd — János király korábban tanúsított, s a tanulmány keretében lentebb elemzendő magatartása alapján — az Erdélyben lakó, országrészétől elszigetelten élő, javarészt városokba tömörülő alattvalóiról, illetve azok és erősségeik katonai utánpótlásáról kívánt megegyezni ellenfelével. A lengyel király segítségével, titokban zajló krakkói alku — amely mindeddig ismeretlen volt a magyar történetírásban — sikeres volt. Bizonyára nem volt egyszerű a mindennapi élet azokban a városokban és erődítésekben, melyek talpon akartak maradni tágabb értelemben a Török Birodalomban, tág értelemben János Magyarországában, szűkebb értelemben Hieronim taski erdélyi vajdaságában. I. Ferdinánd nem volt könnyű helyzetben, mikor saját alattvalóinak igyekezett bizonyítani annak a látszatát, hogy uruk a messzi Bécsből sem felejtkezett meg sanyarú sorsukról. Ennek eredménye az 1531. évi krakkói alku, amely előszele az I. Ferdinánd és I. János közti béke szándékának, az 1538.