Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Orosz László: Népiségkutatás a nemzeti érdekek ütközőpontjában. A két világháború közötti tudománypolitika Fritz Valjavec és Mályusz Elemér kapcsolatában : 43
NÉPISÉGKUTATÁS A NEMZETI ÉRDEKEK ÜTKÖZŐPONTJÁBAN 91 történettudomány fejlődéséről (a világháború végétől napjainkig)? 40 oldal áll rendelkezésére. 1943-ig talán elkészülhetne vele?"17 4 E kérdéskör kapcsán épp ekkoriban csaptak magasra azok a hullámok, melyek gerjesztésében maga Mályusz is megkülönböztetett fontosságú szerepet vállalt, ezért különösen csábítónak látszott az ő — hazájában is vitaindító — állásfoglalásának a müncheni lapban való publikálása. Valjavec maga sem hitte, hogy felvetésére milyen érdeklődéssel fog reagálni a magyar kolléga. A pozitív válasz reményében további, jelzésértékű közlendőit is ugyanebben a levelében hozta Mályusz tudomására: „Sajtó alá készítettem a munkám második kiadását.17 5 Két kötetre szaporodott az anyag. Egyet-mást módosítok. Elhagyom például a 'Kulturgefalle' kifejezést176 , mert látom, hogy félreértésre szolgál okot. Kollega úr munkáiból is volt szerencsém több szempontot s eredményt a modosult szövegben felvennem (többek között a magyar gótikáról, boldog Margit szellemtörténeti helyéről177 )." Ami a 2. kiadásra előkészített „Kultureinfluß" Mályusz munkásságából merített információit és gondolatait illeti, feltűnő, hogy Valjavec az 1940-ben megjelent eredeti kötetének vonatkozó (középkori) részében (i.m. 3-140.) — régi szakmai kapcsolatuk és a magyar kolléga publikációinak naprakész ismerete ellenére — egyetlen Mályusz-munkát sem hivatkozott meg. Hasonlóképp negligálja a Mályusz-tanítványok kutatási eredményeit is, az egy Makkai László kivételével, akit periférikus terület178 kapcsán emel be lábjegyzeteibe. Ezzel szemben kifejezetten előszeretettel és gyakran hivatkozza a Mályusszal polémiában álló magyar kutatókat (Hóman В., Váczy P, olykor Szekfű Gy.), s még fiatal riválisait is méltónak tartja megemlíteni (Belitzky J., Tóth L.). Ennek magyarázata kapcsán figyelmen kívül nem hagyható szempont, hogy budapesti kollégája a szellemtörténet Szekfű és köre által képviselt válfajával szemben a magyar kultúra mindenkori alakulását vizsgálva kevésbé a Nyugat-Európából érkező megtermé-174 Uo. 175 Habilitációs munkájáról, a „Kultureinfluß"-kötetröl van szó. Vö. 128. és 131. jegyzet. 176 A kultúrlejtő-elmélethez vö. a Kósa János recenziója (143. jegyzet) kapcsán föntebb elmondottakat. 177 Noha Mályusz a népiségtörténeti iskola vezéregyéniségeként ismert, nem volt tőle idegen sem felfogásában sem munkamódszerében a két világháború közötti korszak domináns szellemtörténeti irányultsága, legfeljebb annak Szekfű által képviselt válfaja. Ennek megfelelően a „világnézettörténet" művelőjeként tartotta előadásait 1932-től a budapesti egyetemen a középkori magyar művelődésről, „Magyarország története a gótika korában" címmel. Ezen előadások alapján születhetett az „Árpád-házi Boldog Margit (A magyar egyházi műveltség problémája.)" [In: Emlékkönyv Károlyi Árpád születése nyolcvanadik fordulójának ünnepére. Budapest, 1933., 341-384.] című tanulmánya, melyben a korabeli magyar egyházi műveltség nyugat-európai színvonalát bizonyítja. E törekvése, ti. a magyar művelődés önállóságának és egyenrangúságának hangsúlyozása, újabb törésvonalat jelentett a Szekfű-féle felvállaltan európai analógiákat fürkésző szellemtörténethez való viszonyában, amennyiben Mályusz nézete szerint „Szekfűék nem képesek kimutatni a magyar művelődés önálló jellegét, s lépten-nyomon azt derítik ki, hogy művelődésünk másodrangú, szekunder jelenség - hiszen mindig csak követte a nyugat-európai szellemi törekvéseket". Vö. Erős, 44-45. ill. 80-81. 178 A regáti magyar kitelepülés (i.m. 125. és 135 ), mindkétszer ugyanazon szövegösszefüggés. [Makkai László (1914-1989) történész. Neves erdélyi református családból származott. Munkásságának ezen — II. világháború előtti — szakaszában leginkább Erdély történetével, a magyar-román történelmi kapcsolatokkal foglalkozott. Szóban forgó munkája: A milkói kun püspökség és népei. Debrecen, 1936.]
