Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Horváth Richárd: A Felső Részek kapitánysága a Mátyás-korban 929
934 HORVÁTH RICHÁRD A Giskrával szemben álló oldalon V László trónralépte ellenére ismét igény mutatkozott az országban garázdálkodó huszita csapatok megfékezésére. A frissen hatalomra került uralkodó — bizonyára tanácsosai hatására és az egyre nagyobb önállóságra szert tevő zsoldosvezér okozta károk enyhítése okán is — egy akkor már jól ismert módon vélte megoldhatónak a feladatot: kapitányt nevezett ki a királyság veszélyeztetett északi-északkeleti területére, a Felső Részekre. Újlaki Miklós tűnik föl e néven (capitaneus partium superiorum) elsőként 1453 szeptemberében.22 A Felső Részek kapitányságának története voltaképpen ekkor veszi kezdetét.2 3 Területi illetékesség A Felső Részek fogalmának értelmezéséhez, valamint az ebben iránymutatást adó ún. központi tájszemlélet elvéhez már rendelkezésünkre áll néhány idevágó munka, így e kérdést bővebben tárgyalni nem szükséges.2 4 Szándékunk szerint sem ez képezi vizsgálatunk tárgyát, hanem az e részeken tevékenykedő kapitányokjoghatósága alá rendelt területet igyekszünk megragadni. Egy efféle földrajzi-területi hatáskör létét több megfontolásból tételezhetjük föl. Tekintettel arra, hogy a Magyar Királyság északi-északkeleti vidékein a középkorban egyetlen jelentős önállóságot felmutatni képes területi különkormányzat sem létezett, amilyet Erdélyben vagy Szlavóniában találhatunk, a kapitányok itteni feltűnését sokkalta inkább eseti királyi szándék megnyilvánulásaként kell értelmeznünk, mintsem valamiféle állandósult katonai-igazgatási formaként. Eszerint kapitányainkat ahogyan 14-15. századi imént elősorolt kapitány-elődeiket is a mindenkori uralkodó nevezte ki, s megbízatásuk csupán ideiglenes, mondhatni feladatcentrikus volt. Leszögezhetjük tehát: a Felső Részek kapitánysága nem volt állandó tisztség és a vizsgált korszakban nem is fejlődött azzá. Mindezt forrásaink is igazolni látszanak. A bevezető sorokban idézett 1453-as Újlaki levélben erre egyértelmű utalás történik.25 1458 áprilisában, amikor Rozgonyi Sebestyén lesz a Felső Részek kapitánya, s elindul a husziták ellen, Mátyás maga írja Bártfának, hogy Rozgonyit ő küldte a terület felszabadítására. Rozgonyi kinevezésének eseti jellegét tovább erősíti, hogy az esztendő őszén már nem kapitány, hanem erdélyi vajda, azaz hadjárata befejezése után rögvest új feladatot kapott.26 Két esztendővel később szintén Mátyást képviseli a Felső Részek akkor feltűnő űj kapitánya, Sza-22 DL 14728. (NRA 27-72.) Idézi: Horváth: Szapolyaiak 106. - Újlaki kapitányságáról sem életének és családi viszonyainak összefoglalója, sem a kor politikatörténeti archontológiája nem tud. Vo. Wertner Mór: Újlaki Miklós erdélyi vajda családi történetéhez. Déva, 1907. 12-13., Engel: Arch. II. 250. 23 A Felső Részek kapitányi tisztségét betöltő személyeket időrendben ehelyütt nem áll szándékomban felsorolni. Ezt hivatott pótolni a dolgozat végén található archontológiai tábla. 24 Mindehhez röviden, a korábbi irodalom összefoglalásával: Pálffy Géza: Védelmi övezetek a Tiszától keletre a 16. században. In memóriám Barta Gábor. Tanulmányok Barta Gábor emlékére. Szerk.: Lengvári István. Pécs, 1996. 211. 25 DF 267518. (Brandenburgi lt - Nürnberg, 1095/1.) 26 História critica regum Hungáriáé stirpis mixtae ex fide domesticorum et exterorum scriptorum concinnata a Stephano Katona. XIV Colotzae, 1792. 110-111., Stephanus Kaprinai: Hungaria diplomatica temporibus Mathiae de Hunyad regis Hungáriáé I—II. Vindobonae, 1767-1771. (a továbbiakban: Kaprinai: Mátyás) II. 160-161., Bártfa szabad királyi város levéltára 1319-1526. I. kötet (1319-től 1501-ig). Összeállította: Iványi Béla. Budapest, 1910. (a továbbiakban: Bártfa) 1004. -Kaprinai: Mátyás II. 536-537.
