Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Horváth Richárd: A Felső Részek kapitánysága a Mátyás-korban 929
932 HORVÁTH RICHÁRD ismereteink fényében Perényié az első olyan kapitányság, amely egy váruradalom vagy megye határain túlnyúló jogkört biztosított viselőjének, legalábbis nevéből fakadóan, hisz működéséről és jogosítványairól vajmi keveset tudunk. Alig másfél évtized múltával ismét meghatározott terület feletti joghatósággal bíró kapitányok kapnak szerepet, immáron az ország jelentős részének életében. Az Albert király halálával kialakult belháború, valamint a huszita csapatok ekkorra igen aktívvá váló huszita csapatok pusztításai miatt egyes régiókban 1443-ra súlyossá vált a helyzet. Az országgyűlés ezen úgy próbált úrrá lenni, hogy a veszélyeztetett területekre (Szepes, Zólyom, Trencsén, Zala és Vas megyék, valamint Kassa környéke) két-két, törvényi felhatalmazással ellátott kapitányt küldött, akiknek feladatául a kijelölt terület védelmét tűzték ki.1 3 Afelől sajnos nincsenek információink, hogy milyen katonai egységekre támaszkodhattak a védekezésben, a jelek szerint azonban feladatukat egyáltalán nem vagy csak részlegesen tudták teljesíteni. 1445-ben ugyanis az addigra bizonyosan király nélkül maradt országban a biztonság helyreállítása és a hűtlenek leverése céljából (contra infideles regni, pro quorum rebellione conterenda) az országgyűlés hét országos főkapitányt választott, akik a királyság négy régiójának nyugalma felett őrködtek.14 Ezt a lépést a központi hatalom megerősítése és most már formális visszaállítása követte. 1446 júniusában az országgyűlés az ország kormányzójává választotta Hunyadi Jánost, aki bár erősen korlátozva, de lényegében a király által megtestesített hatalmat gyakorolta. Részben kormányzói, részben rendkívül kiteijedt magánfoldesúri és az ehhez kapcsolódó familiárisi hatalmánál fogva Hunyadi hatalomra kerülését követően a belháborúk — a Giskra vezette husziták zaklatásait leszámítva — elcsendesedtek. A kormányzói tisztség létrejöttével az 1445-ben kialakított kapitányságok is értelmüket vesztették, így azokat az 1447. évi XI. tc. megsemmisítette.1 5 Az eddigiek fényében leszögezhetjük: kapitányi kinevezéshez uralkodói vagy annak akadályoztatása esetén országgyűlési döntés szükségeltetett. Hunyadi kormányzóijogköre tehát — bár az őt kinevező országgyűlési cikkelyek ilyen értelmű meghatározást nem tartalmaznak — nem volt elegendő kapitányok kijelöléséhez. Talán ez lehet a magyarázata, hogy 1447-1452 között területi hatáskörrel bíró Necpáli László capitaneus protunc comitatus Threncziniensis. Iványi Béla: Trencsén vármegye levéltárai a vármegye múltjára vonatkozó főleg középkori oklevelek szempontjából. Levéltári Közlemények 14. (1936) 244. - Jellegében Perényi feladatkörével mutat hasonlóságot Rozgonyi István 1410 és 1425 között fennállott, személy szerint neki felújított, bakonyi ispánsága, valamint az e címen királyi jóváhagyással bírt várak által biztosított regionális hatalom. Engel: Arch. I. 101. Horváth Richárd: Várak és politika a középkori Veszprém megyében. (PhD értekezés) [Kézirat] Debrecen, 2002. 14-15. 13 Décréta Regni Hungáriáé 1301-1457. Collectionem manuscriptam Francisci Döry additamentis auxerunt, comentarii notisque illustraverunt Georgius Bonis, Vera Bácskai. Budapest, 1976. (a továbbiakban: Deer. Hung. 1301-1457.) 322. (1443/VI. tc.)... mittantur et perficiantur duo et duo capitanei cum dispositione decreti, qui ab ipsorum insultantium hostium infestationibus regnicolas nostros partibus Ulis, ad quas singuli eorum missi fuerint, toto posse liberare defensareque teneantur. 14 Deer. Hung. 1301-1357. 342-343. (1445/V tc.) Működésükre röviden: Tóth-Szabó Pál: Giskra, különös tekintettel Abauj megyére. (Értekezések a történeti tudományok köréből 19. kötet 10. füzet.) Budapest, 1903. 17-19. 15 Deer. Hung. 1301-1457. 363.
