Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Rozgonyiak és a polgárháború (1440-1444) 897
908 PÁLOSFALVI TAMÁS Annál is kevésbé, mert István testvére, Simon püspök, és a veje, Ország Mihály, június második hetében már Győrt ostromolja, gyaníthatóan a korona visszaszerzésének szándékával.6 9 A püspök a korona helyett értékes fogollyal, Ciliéi Ulrikkal tért vissza Budára, ahol a rendek június 29-én megerősítették Ulászló királlyá választását, egyben érvénytelenítették V László megkoronázását. Az erről kiadott ünnepélyes oklevélre ráfüggesztette pecsétjét Simon püspök mellett Rozgonyi ifj. János (István fia), valamint a János-fiak közül Rénold és Lőrinc is, vagyis mindhárom ág képviselői.7 0 Ugyanők hűségesküt is tettek Ulászlónak.7 1 Az U-lászló székesfehérvári koronázásáról július 17-én kiadott oklevélen Simon püspöké mellett csak Rozgonyi Lőrinc pecsétje függ, nem szabad azonban elfelejteni, hogy az oklevél pecsétjei közül sok nem azonosítható többé.7 2 Nagyon valószínű tehát, hogy ifj. János és Rénold ugyancsak résztvett a koronázáson. Lőrinc és Rénold két testvére, János és Osvát viszont kitartott Erzsébet mellett, és 1440. augusztus 8-án hűséges szolgálataikért Muhi mezővárost kapták a királynétól.7 3 Az oklevélben, érdekes módon, és a korábban tapasztaltaktól eltérően, nemcsak a másik két ágról, de a másik két testvérről sem történik említés. 1440 július vége és augusztus eleje ebből a szempontból jelentős vízválasztónak tűnik: ettől kezdve egészen 1442 elejéig az a benyomásunk, hogy a Simon-fiak és ifj. János, valamint a János-fiak közül Rénold és Lőrinc folyamatosan Ulászló oldalán áll, id. János és Osvát viszont Erzsébet környezetéhez tartozik. Ez a megállapítás ellenkezik a hagyományos felfogással, és, mint látni fogjuk, bizonyos szempontból a forrásainkból első látásra kibontakozó képpel is, mindenképpen bizonyításra szorul tehát. Vegyük először a Simon-fiakat, akikről egyébként is a legtöbb adat áll rendelkezésre. A legtisztább Simon püspök szerepe, aki rögtön a koronázás után megkapta a főkancellári tisztséget,7 4 és minden jel szerint Ulászló kormányzatának legtekintélyesebb tagja maradt haláláig. Befolyását mutatják az általa referált királyi oklevelek, csakúgy, mint a hozzá intézett, közbenjárását kereső levelek.75 Simon püspök legfontosabb feladatának a saját és családja gazdagítását tekintette, és ennek érdekében nem válogatott az eszközökben. Kezdetben, az ifjú Ulászló tapasztalatlanságát és helyismeretének hiányát figyelembe véve, befolyása valósággal korlátlannak tűnik. Ennek illusztrálására elegendő lesz egyetlen példa is. Munkács várát és hatalmas uradalmát a hűtlen Brankovics despotától kobozta el Ulászló, és udvarmesterének, Pálóci Lászlónak adományozta.7 6 Az uradalomra azonban igényt tartott a nádor és Simon püspök is, akik a királyi titkospecséttel megerősített oklevélben tiltották a munkácsi várnagyot a vár átadásától. Mi több, a két főúr egymással versengve látta vendégül a várnagy emberét Budán, és ko-69 A koronára: Kottanerné 63. Június 26-án Ulászló úgy tudja, hogy megvan a korona: „iam coronas per inimicos regni olim latitorie absconditas habemus": Mon. Pol. XII. 421. 70 A pecsétekre 1. Mályusz Elemér. A magyar rendi állam Hunyadi korában. Budapest 1958. 31. 71 A húségesküre 1. Dlugosz 640-641. A krónikás szövegéből kiderül, hogy mindazok hűséget esküdtek, akik ekkor Budán tartózkodtak. Ifj. János a király szavai szerint „contra fidem suam pro fidelitate nobis observanda oblatam" lázadt fel ellene: Tóth-Szabó: Cseh-huszita 381. 72 Mályusz E. : a 70. jegyzetben i. m. 32. 73 DL 13576. 74 Első említése főkancellárként: DF 211977. (1440. júl. 26.) Kinevezésére 1. Dlugosz 646. 75 L. Marcali Imre levelét, idézi: Pálosfalvi: Cilleiek és Tallóciak 59. 85. j. 76 DL 13587.
