Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Rozgonyiak és a polgárháború (1440-1444) 897
A ROZGONYIAK ÉS A POLGÁRHÁBORÚ (1440-1444) 903 a magyar rendiség ekkorra fejlődésének abba a stádiumába jutott, amikor már magabiztosan szoríthatta háttérbe a legitimitás korábban soha kétségbe nem volt elvét, hogy az idoneitást, annak orvén pedig a saját választását juttassa érvényre. A döntő lépés megtételében természetesen segített a nagyon is kézzelfogható oszmán fenyegetés, amelynek fényében nem tekinthető üres frázisnak az erős kezű uralkodó szükségességének állandó hangoztatása. A lelkekben még elevenen élt az előző esztendőben elszenvedett súlyos katonai kudarc emléke, és ez segített még egy darabig fenntartani az Ulászló meghívásához vezető politikai konszenzust. Az újszülött László üdvözlésére érkező főurak gesztusában ezért nem szabad egyértelmű „pártválasztás" jelét látnunk. Ne felejtsük el, hogy Ulászló maga is súlyos lelkiismereti válságba került László születésének hírére, és, komoly viták után, csak március 8-án mondott ünnepélyesen igent a magyar követek felkérésére. Még ekkor sem indult azonban útnak: Krakkót több mint egy hónappal később, április 10. után hagyta el, és csak újabb két hét elteltével, április 23-án lépett csapataival a magyar királyság földjére.3 1 Egészen addig egyáltalán nem volt biztos, hogy valóban kísérletet tesz Magyarország birtokba vételére, és habozásának híre biztosan eljutott jövendő alattvalóihoz is. Ráadásul ügy tűnik, hogy sem Ulászló, sem a magyar bárók nem gondoltak a kis László teljes kisemmizésére: a jelek szerint komolyan merült fel az az elképzelés, hogy Ulászló feleségül veszi Erzsébetet, és segít mostohafiának az osztrák és cseh örökség megszerzésében.32 Az ötlet, Erzsébet és László szorult helyzetének fényében, egyáltalán nem volt abszurd, és nem kizárt, hogy éppen ezzel az ajánlattal igyekezett március végén Ulászló két követe Erzsébethez, amikor hírét vették, hogy a királyné Ciliéi tanácsára elfogatta és megfosztotta javaitól és tisztségeitől a magyar követség két prominens tagját, Tallóci Matkót és Marcali Imrét. Erzsébetnek ez az elhamarkodott tette rombolta le végleg az addig fennálló politikai konszenzust; ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy nincs esélye a békés kibontakozásnak. A királyné utasította a felvidéki városokat az ellenállásra, parancsot adott a sókamarák lefoglalására, szabad kezet adott a Cilleieknek Szlavóniában, és megkezdte a katonák toborzását.3 3 Két héttel később Ulászló átlépte a magyar határt. A két trónkövetelő közötti választás dilemmája ekkor vált akuttá, s ekkor léptek működésbe mindazok a választást meghatározó tényezők, amelyeket tanulmányunk bevezetőjében előszámláltunk. Ulászló-, ill. Erzsébet-párt kialakulásáról csak ekkortól van értelme beszélni. Milyen helyzetben várták a kibontakozó konfliktust a Rozgonyiak? Erzsébet és a család, közelebbről a Simon-ág viszonyára súlyos árnyékot vetett a királyné koronázása körüli huzavona, aki ragaszkodott ahhoz, hogy anyjához hasonlóan az ő fejét is a szentkorona illesse. Erzsébet törekvése a királyné koronázásának előjogához ragaszkodó Rozgonyi Simon veszprémi püspök ellenállásán feneklett meg, és az uralkodni vágyó özvegy soha nem bocsátott meg a 31 Joannis Dlugossii seu Longini canonici Cracoviensis Históriáé Polonicae Libri XII. Ad veterrimorum librorum manuscriptorum fidem recensuit, variis lectionibus annotationibusque instruxit Ignatius Zegota Pauli, cura et impensis Alexandri Przezdziecki. Tomus IV Libri XI. XII. Cracoviae 1877. (A továbbiakban: Dlugosz) 624, 627. 32 Dlugosz 614, 617. 33 Minderre 1. Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak 52-53.
