Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - C. Tóth Norbert: Az esztergomi érseki szék üresedése 1418-1423 között 885
892 С. TÓTH NORBERT maradt fenn: Feljegyzés. János érsek halála után elfoglalt érseki birtokok sora címmel.7 6 Az összeírás a hatalmaskodások leírásánál relatív időrendet érvényesít, azaz az egyes tételek előtt szereplő évek (pl. anno preterito, anno quinto) mindig az érsek halálától értendőek. A legrégebbiek az érsek halálának harmadik évéből (1420.) kerültek lejegyzésre. A lista, amely nem követi az időrendet, 38 bejegyzést tartalmaz, amelyből egy olvashatatlan, egy pedig befejezetlen és később áthúzták. Az összeírás két részre bontható, a két részt a következő mondat választja el egymástól: Továbbá tudott legyen, ho§yha az elfoglaltakat nem szerzik vissza, minden mondott érseki birtok rövidesen semmivé válik,7 7 A második részben leírt foglalások mindegyike a lejegyzés évében (anno presenti) történt, egyúttal ezek nagy száma — a 38-ból 15 — arra utal, hogy erre az év vége felé került sor. Az érsekség javaiból szemezgetők névsora igen illusztris társaságot ölel fel: 1420-ban Maróti János, Salgói Miklós, Pelsőci János és Szécsényi László; 1421-ben Salgói Miklós, Bazini Gróf György, Rozgonyi István; 1422-ben Salgói Miklós, Bényi László, Berencsi Sáfár István, a nyitrai püspök, Rozgonyi István, Garai Miklós, végül 1423-ban Salgói Miklós, a nyitrai püspök, Rozgonyi István, a Fedémesi Zobonya család, Forgácsok, Galántai Besenyő fiak, Garai János, Szécsényi László. A legtöbbször — összesen 7, illetve 4 alkalommal — Salgói Miklós és Szécsényi László vagy familiárisa, Bényi László került fel a listára. Ezek alapján a jegyzék keletkezését véleményem szerint az érseki szék betöltéséhez köthetjük: Pálóci György, miután Zsigmond királytól elnyerte az érsekséget, általános felmérést készíttetett officiálisaival, pontosan azért, hogy az egyes perekben immár felkészülten tudjon válaszolni, illetve pereket indíthasson az elfoglalt javak visszaszerzésére. A fentiek fényében György esztergomi kormányzó semmivel sem vitte rosszabbul az érsekség ügyeit, mint elődei. Az, hogy az érsekség birtokaiból oly sokat elfoglaltak a szomszédos birtokosok, inkább a Kanizsai János érsek halálával kialakult helyzettel magyarázható. Az érsekségnek nem volt teljes jogú vezetője, így átmeneti állapot jött létre, amely önmagából következően semmiképpen sem szilárd. Itt legyen elég utalnunk Zsigmond király egy 1418. szeptember 19-i Kanizsai István conservatorhoz szóló levelére, amelyben elmondja: az érsek halálát és az ő távollétét kihasználva nemesek és más állapotú emberek az érsekség birtokaiból jogtalanul többet elfoglaltak és azokat használják, ezért meghagyja Istvánnak, hogy azokat a reá ruházott királyi tekintéllyel szerezze vissza.78 Az előbb említett birtokfoglalások egy részének — mivel Zsigmond levele Ulmból kelt —, már az érsek halála előtt meg kellett történniük. Az érseki szék üresedésének legfőbb haszonélvezői azonban nem a különböző kisebb-nagyobb birtokokat, területeket elfoglaló országlakosok voltak, hanem a király 76 DF 248507. „Nota. Occupationes possessionum archiepiscopalium secuntur ordine infrascripto post mortem domini Iohannis archiepiscopi facte." A jegyzéket, amelyet a Zsigmondkori oklevéltár anyaggyűjtésében, az 1422. év keltezetlen iratai között találtam, vagy Mályusz Elemér vagy Engel Pál vagy Fügedi Erik gépelte le még az 1970-es években és azért tette az 1422-es év végére, mert az összeírás öt évre megy vissza. Azonban aki ezt a meghatározást adta, nem vette figyelembe azt, hogy a jegyzékben szerepel anno presenti is, sőt több esetben anno preterito is, úgy vélem ezek alapján a jegyzék leghamarabb 1423-ban keletkezhetett. 77 „Item nota, quod si premissa occupationes non recuperabuntur, omnes predicte possessiones archiépiscopales breviter annihilabuntur. " 78 ZsO VI. 2692.
