Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Neumann Tibor: Telekpusztásodás a késő középkori Magyarországon 849
TELEKPUSZTÁSODÁS A KÉSŐ KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 883 soha se lehessen a mondott házaktól... elkülöníteni vagy elidegeníteni; és ha valaki a házát eladni kívánja, azt csak a földdel együtt tehesse meg, máshogy ne... Ha a vevőkkel nem tudna megállapodni, akkor a bíró és az esküdtek a házat becsüljék fel és vegyék meg tőle."13 5 Aligha tévedünk nagyot, ha arra gondolunk, hogy ezeket az intézkedéseket az idő előrehaladtával a város házai és külsőségei között meglazuló, majd ellenőrizhetetlenné váló kapcsolat idézte elő. Azok a házak, amelyek a szántótartozékból nem részesültek, nyilván tartozék nélküli belsőtelekké váltak, amelyre az újkor latinsága a deserta elnevezést szintén gyakran használta. Természetesen az eddigiek a késő középkori telekpusztásodásnak csak egyegy kiragadott okát és mozzanatát elemezték. Magam sem tagadom, hogy az általam felhasznált forrásanyag nem fedi le az ország teljes területét, hiszen főként Északnyugat-Magyarországot és a Dunántúlt érinti, márpedig a predium pontos értelmezését — éppen a fogalom kissé illékony mivolta miatt — olykor egy-egy tájegység szokásostól eltérő mezőgazdasági szerkezete is befolyásolhatja. Erre a legjobb példát alighanem a Szabó István által elemzett makovicai uradalom (Sáros megye) szolgáltatja. A javarészt rutén- és vlach-jogú hegyi településekből kiépülő nagybirtokon a telekrendszer alapvető sajátosságának tekinthető szántógazdálkodás némileg háttérbe szorulhatott az állattenyésztés mögött, ezért itt a prediumok aránytalanul nagy száma mögött egészen más jelenségeket kell sejtenünk.13 6 A helyi jellegzetességek mellett szintén nem vizsgáltam a birtokos társadalom egészét sem, hiszen az említett forrásanyag csak a nagybirtok elemzéséhez nyújt támpontot, márpedig közismert, hogy a kis- és középbirtokosok birtokain a pusztatelkek még nagyobb arányban voltak jelen.13 7 Mindezzel ki is jelöltem a további teendőket, hozzátéve azt, hogy a késő középkori falupusztásodást és allodizációt is be kell vonnunk a kutatásba, amihez a legjobb keretet talán egy kiválasztott régió teljességre törekvő elemzése biztosíthatná. 136 DL 36988. (U et С 96-1.) Kiadása: Podmaniczky I. 470.; Az oklevelet más szempontból elemezte: Bácskai Vera: Magyar mezővárosok (3. jegyzet) 119-120. 136 A Szabó által elemzett 1492-es becsűjegyzék (DL 19861.) házatlan pusztatelkeinek, illetve az 1507-es urbárium (DF 283 445. ELTE Könyvtár Dipl. Autogr. 0-7.) deserta predialisainak számértéke között semmilyen logikus összefüggést nem találtam. Egy példa: Kwro faluban 1492-ben 4 népes, 4 épületes elhagyott és 57 teljesen puszta telek, 1507-ben a soltésszel együtt 2 népes, 1 deserta és 25 deserta predialis, a kettő közötti időre datálható harmadik összeírásban (DF 266 599. SA Nitra, Uzsovics lt. 239.) pedig a soltésszel együtt 2 népes, 1 épületes elhagyott és 74 prediales volt található. Az 1507-es forrásban ráadásul úgy tűnik, hogy ezek számát még a falvak élén álló soltészek is csak úgy-ahogy becsülték meg: a forrás gyakran hangsúlyozza, hogy a számokat úgy adják meg, ahogy „a soltész emlékszik rá". Kurima mezővárosban a bíró azt vallotta, hogy nem mindegyik deserta predialishoz tartozik szántóföld. Bár a kérdésben további vizsgálatok szükségesek, az a gyanúm, hogy itt nem a szokványos belső telek - külső telek tagolású gazdasági egységről van szó, hanem inkább a határban lévő legelőkről, esetleg szántókról. Kubinyi András is említette, hogy a pusztatelkek olykor a rideg állattenyésztés színhelyei lehettek: Magyarország története (2. jegyzet) 323. 137 Pl. Tringli István-. Pest megye (4. jegyzet) 110.
