Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Neumann Tibor: Telekpusztásodás a késő középkori Magyarországon 849

TELEKPUSZTÁSODÁS A KÉSŐ KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 859 fontos kiegészítéssel, amit az összeírok legegyértelműbben egy maróti jobbágy esetében fejeztek ki. Egyfelől összeírták őt a jobbágyok között, másrészt egy pusz­tatelket neve kitételével határoztak meg. Szerencsénkre azonban azt is odaírták, hogy a telek őt jobbágyként (iobagionis loco) illeti meg, ami nem jelenthet mást, minthogy annak műveléséért a földesúrnak nem bérrel, hanem censussal tarto­zott. Úgy is fogalmazhatunk, hogy tulajdonképpen két jobbágytelke volt a faluban. Ezzel egyenértékűnek kell tekintenünk azokat az eseteket is, amikor a jobbágy nevét egymás után többször írták ki, egy idem névmással egyértelműsítve azt, hogy semmiképpen sem a jobbágy azonos nevű rokonáról van szó. Maróton például Kárász István nevét egymást követően háromszor írták ki, azaz három féltelke volt.45a Ez a jelenség azonban már átvezet bennünket a jobbágyháztartások között név nélkül feltüntetett pusztatelkek tárgyalásához. Igen tanulságos Vajk falu esete (Függelék), mielőtt azonban elemezném, tisztázni kell a birtokosztályt végző nemesek módszerét. Elsődlegesen arra figyel­tek, hogy a két kialakított rész azonos számú telket tartalmazzon, majd ezt kö­vetően arra, hogy az egyenlő számú telken a jobbágyok száma is azonos legyen. Más szóval nem csak a telkek számában, hanem a különböző telektípusok egy­máshoz viszonyított arányában is egyenlőségre törekedtek. Ha az egyik szempont­nak maradéktalanul nem sikerült eleget tenniük, akkor a károsult felet egy másik faluban kárpótolták vagy egy telekkel vagy — és ez volt a gyakrabban előforduló eset — egy jobbággyal. Ez alapján válik csak értelmezhetővé a vajki felosztás. Feltűnő, hogy az összeírásban a jobbágynevek meglehetősen szabályosan válta­koznak egy-egy prediummal. Az összeírás végén olvasható helymeghatározás („Was Mihály háza és prediuma után") pedig egyértelműsíti, hogy a jobbágy az alatta feltüntetett prediummal összetartozó egységet alkot. Ezt a feltevést az az egész forrásban megfigyelhető ábrázolás is alátámasztani látszik, hogy a prediumok a jobbágynevekkel ellentétben nem a margón, hanem észrevehetően beljebb kez­dődnek. Amelyik jobbágy nevét nem követi egy predium, amellé ki is írják, hogy „féltelek" (sessio media). Akik azonban rendelkeznek eggyel, azok nyilvánvalóan egésztelkes (fél népes + fél puszta) jobbágyok. Ezek alapján Forgách Ferencnek és testvéreinek 11 egész- és 2 féltelkes, Miklósnak és testvérének pedig 10 egész­telkes és 3 féltelkes jobbágy jutott osztályrészül. Ha a jobbágyok száma egyenlő is, Ferencék részéhez mégis 12 telek, Miklósékéhoz 11,5 telek tartozik, a különb­séget a közúttá átalakított predium okozta. Az összeírok az egyenlőtlenséget két intézkedéssel rendezték: egyfelől kialakítottak a falu szélén egy új belsőtelket (locus predii), ahol Miklósék házépítésre is engedélyt kaptak, másfelől egy másik faluban, Gyarakon kárpótolták őket egy prediummal. Ezek a jelenségek a többi birtokon is tetten érhetők. A jobbágynevet követő pusztatelekkel kapcsolatban gyakran jegyezték meg, hogy az a jobbágyé (eiusdem, idem habet, illetve a bizonytalanabb ibidem — ez a szó a zselléreknél egyértelműen összevonást jelez — és iuxta eundem szavakkal). Annak hangsúlyozása, hogy a predium a jobbágyot census-fizetési kötelezettség mellett illeti, fölösleges volt, mivel ez az összeírok számára egyrészt egyértelmű, másrészt érdektelen volt, noha egy esetben erre is láthatunk példát, méghozzá Maróton, ahol Syller Balázs telke 45a Gimes 30-33.

Next

/
Oldalképek
Tartalom