Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Neumann Tibor: Telekpusztásodás a késő középkori Magyarországon 849
TELEKPUSZTÁSODÁS A KÉSŐ KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 857 éltek: kettejükről magyarázatképpen jegyzik meg, hogy „ezek Fatha Pál házában voltak" (hii fuerunt in domo Pauli Fatha), többnyire azonban csak az ibidem szóval vagy az apud eundem szerkezettel kapcsolták őket a jobbágyokhoz. Az újkori források által sokszor találóan lakóknak (lakones) nevezett réteg saját telki állománnyal nem rendelkezett, ezért természetszerűleg nem tartozott az osztály hatálya alá. Kilenc esetben ketten is éltek egy gazdánál, 67 háztartásban így 76 zsellérről értesülünk. Az esetek több, mint felében (43) a zsellér nevét nem írták ki, a többiek esetében bizonyosan nem családtagokról volt szó, hiszen családnevük különbözött. Külön érdekességet jelent, hogy két házas zsellérnél is otthonra lelt egy, illetve két „lakó". A második alcsoportba a falu jobbágytelkei között összeírt házas zsellérek (inquilini sessionati) tartoznak. Ismeretes, hogy Magyarországon nem csak az úrbéres földet nem birtokló személyek, hanem a megélhetésre már elégtelen telki állománnyal, tehát nyolcad- vagy tizenhatod telekkel rendelkező jobbágyok is gyakran zsellérnek minősültek.3 7 Ennek ellenére nagyon valószínű, hogy az osztálylevelünkben a házas — pontosabban: „telkes" — zselléreknek nevezett személyek egy része az előző fejezetben tárgyaltakhoz hasonlóan a deserta telkek belsőségén élt. Újfalun Forgách Ferencéknek két névvel meghatározott deserta jutott, ezekért cserébe Miklósék részén először két, majd egy zsellért adtak át. Mindkét esetben úgy fogalmaztak, hogy a zselléreket elhagyott telekként veszik számításba (loco deserte sessionis datus). A két zsellér esetében ez úgy értelmezhető, hogy ők már a belsőségen is osztozni voltak kénytelenek. A két csoport azonosságára a legegyértelműbb bizonyíték egy mányai eset. Itt azt halljuk, hogy „Sánta György elhagyott telke, ő házas zsellér" (deserta Georgii Santha, est inquilinus sessionatus). Az esetek nagy részében a megnevezés alatt azonban valóban „telkes zsellért" kell értenünk, azaz zsellértelekkel rendelkező személyeket. Ez a zsellérek harmadik és egyben legérdekesebb csoportja. Újfalun a forrásban egyedülállóan „falun kívül lakó zselléreknek" nevezték őket (7 fő). Ha létszámukhoz hozzáadjuk azokat a házas zselléreket, akikről nem hangsúlyozzák, hogy egy elhagyott telek belsőségén éltek, akkor 1525-ben 44-en lehettek. Az uradalom 1549-es összeírásában már kissé nagyobb számban szerepelnek (60 fő): őket olyan zsellérekként veszik nyilvántartásba, akik nem deserta telkeken élnek, hanem „maguknak az utcasoron kívül alakítanak ki kunyhókat" (inquilini extra seriem domorum tuguria sibi formantes).38 Nyilvánvalóan belőlük alakulnak ki majd az újkor zsellértelkei (sessio inquilinaris), ami a már idézett 1600-as záloglevélben könnyen tetten érhető: a jobbágytelkek száma ugyanis azonos a középkori állapottal, a zsellértelkek mintegy többletként mutatkoznak.3 9 A réteg lakóhelyéül szolgáló telket Nyugat-Magyarországon hóstátnak nevezték, ami a 'telekhely' jelentésű német szóból származtatható, használata köznévként a magyar nyelvbe is átkerült mint 'zsellérhely', illetve 'külváros'.4 0 Sokszor tűnnek fel a forrásokban 37 Juhász Lajos: A porta története 1526-1648. Jobbágygazdálkodásunk egysége és az adóegység. Budapest, 1936. 28.; Pach Zsigmond Pál - Nyugat-európai (4. jegyzet) 66. 38 1549: U et С 12-31. 39 1600: MOL P 287. (Forgách lt.) 23. cs. N-753. 40 Mollay Károly. Német-magyar nyelvi érintkezések a XVI. század végéig. Budapest, 1982. 321. - Köszönöm Tringli Istvánnak, hogy felhívta a figyelmemet erre az adatra, illetve köszönöm tanulmányom előzetes bírálatát.
