Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Orosz László: Népiségkutatás a nemzeti érdekek ütközőpontjában. A két világháború közötti tudománypolitika Fritz Valjavec és Mályusz Elemér kapcsolatában : 43
NÉPISÉGKUTATÁS A NEMZETI ÉRDEKEK ÜTKÖZŐPONTJÁBAN 81 kötet elkészítése, az alapok megrögzítése után, lényegesen kevesebb fáradságot fog okozni. Vagy már talán kész is vele? Az Ön munkabírásától még ez is kitelik!"12 9 A kötetben megfogalmazott, s az övéitől sok tekintetben mérföldes távolságra lévő gondolatok kapcsán is békülékeny hangot ütött meg: „Be kell vallanom, hogy még csak egyes részeit olvashattam. Ezek éppen olyanok voltak, amelyekkel kapcsolatban konstatálhattam, hogy korábban megjelent felfogásomat, nézeteimet, bizonyításaimat nem fogadta el. Bízom azonban jószerencsémben, hogy akadnak majd olyan pontok is, amelyekben meggyőződésünk nem különbözik egymástól. De ha ilyen nem is lesz, azt hiszem, továbbra is megbecsüljük egymás felfogását, bármennyire eltérjenek is egymástól."130 Jelzésértékűek voltak e szavak, s Valjavec valóban ennek megfelelő barátságos közeledéssel igyekezett elbagatellizálni azt a szakadékot, amely kettejük felfogását magyarság és németség kulturális egymásrahatása tekintetében elválasztotta. „Nagyon köszönöm a munkám 1. kötetére vonatkozó baráti szavait. Ami a nézetkülönbségeket illeti, nos azt hiszem, ezek nem oly nagyok, mint azt Ön feltételezi. Bár felfogásunk a kultúrtörténeti adottságokat illetően különbözik, mégis újra és újra örömmel állapítom meg, hogy a magyar társadalom- és gazdaságtörténet területén jelentős összhang mutatkozik. Az 1. kötetben ezen összefüggésekbe (pl. a magyar lovagság kérdéseibe, melyben messzemenően egyezik véleményünk) nem mentem bele, ám remélem, hogy az 1. kötet 2. kiadásában, mely talán már a jövő év tavaszán megjelenik131 , e tekintetben is pótolhatok némely mulasztást, s ezáltal bizonyíthatom, hogy nem vagyok teljesen taníthatatlan."132 A „Kultureinfluß"-kötet megjelenése azonban a magyar tudományos élet nem minden személyisége részéről váltott ki ilyen elnézően jóindulatú reakciót. Sőt, nyugodtan kijelenthető, hogy a többségi vélemény Valjavec munkáját veszélyesnek minősítette és abból a német politikai expanzió törekvéseinek tudományos alátámasztását vélte kiolvasni. A politikai realitásoknak megfelelően — 1941/42-őt írtak már, mire a recenziók megjelentek — e bírálatok nem minden esetben egyformán kemény és felvállaltan konfrontativ stílusban fogalmaztak, a szerzőik különböző habitusából fakadó, esetlegesen diplomatikusabb fogalmazásmód lehántása után azonban egyértelmű, hogy kritikájuk élét a mű alapkoncepciója, a délkelet-európai német kultúrbefolyást elfogadhatatlan módon felnagyítani szándékozó törekvés ellen irányozták. A kevésbé kiélezett hangvételű, de tökéletesen precíz diagnózist adó ismertetések közé tartozott Csapodi Csabáé.133 A kritika a világossá tett nézetkülönbségek ellenére elismerő, s mivel nem tételez fel tudatos és politikai indíttatású elfogultságot, hanem csupán a témaválasztásból eredő szemléletmódbeli egyoldalúságot, s ebből fakadóan bizonyos jelenségek (nem rosszin-129 Mályusz-Valjavec. Budapest, 1940. X. 3. 130 Uo. 131 Ez már nem történt meg, viszont a világháború után térségünkre vonatkozó kultúrtörténeti ismereteinek összegzéseként e munkát igen jelentősen átalakítva és kibővítve, s nyelvismeretét felhasználva a magyar, szerb, horvát, szlovén, szlovák és román irodalmat is áttekintve újraírta. Az ötkötetes „Geschichte der deutschen Kulturbeziehungen zu Südosteuropa" (München, 1953-70) a Südosteuropäische Arbeiten 41-45. köteteként jelent meg. 132 Valjavec-Mályusz. München, 1940. X. 12. 133 In: Századok 76 (1942), 463-472.
