Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Tringli István: A szent királyok szabadsága. A középkori történelmi tudat és a történelem-hagyományozódás sajátosságai 809
826 TRINGLI ISTVÁN egri kiváltságlevelében Szent István és Szent László szinonimái a szent királyok voltak. A kiváltságok felsorolásakor jól elváltak egymástól a szent királyok, tudniillik István és László, valamint az áldott emlékezetű királyok: nagyapánk, Béla és igen kedvelt atyánk, Endre által adományozott szabadságok. Kun László 1277-ben, amikor megerősítette a zágrábi egyház kiváltságait, megkülönböztette egymástól az áldott emlékezetű Béla király — IV Béláról van szó — privilégiumát és a szent királyok szabadságát.6 6 A három fejlődési szakasz által létrehozott fogalmak nem szorították ki egymást, hanem egymás mellett éltek, természetesen úgy, hogy kölcsönösen hatottak egymásra. így történhetett meg, hogy Szent István szabadságának tartalma is fellazult. A pannonhalmi kormányzó embere ezért emlegethetett 1500-ban egy 12. század végéről eredő kiváltságot úgy, mint amit Szent István király és más királyok adtak. A fejlődés azonban nem állt meg, a következő lépés az előzőből logikusan következett. A szent királyok szabadsága már nemcsak a szent királyok által adott szabadságoktól szakadt el, hanem maguktól a szentté avatott királyoktól is. Ehhez azonban új kifejezést kellett alkotni. A boldogult királyok szabadsága A középkorban a szent személy jelölésére több latin kifejezést is használtak, leggyakrabban a sanetust, és a beatust, illetve ezek felsőfokú alakjait. Ezek mellett — elsősorban a középkor végén — gyakran előfordult a divus jelző is. Ez utóbbira találunk példát a magyarországi latinságban többek közt Szent Péter, Szent István, Szent Ferenc vagy Szent Erzsébet esetében.6 7 A divus és a sanctus szavak mégsem feleltek meg tökéletesen egymásnak, különösen nem akkor, ha a királyok szabadságáról beszéltek. Albert király 1438-ban egy parancslevelet írt a királyi és királynéi vámszedőkhöz a szebeni, a szászsebesi és a hét széki szászok érdekében. Ebben előadták, hogy a szászoknak vámmentességüket bizonyító okleveleik vannak Magyarország szent (divi) királyaitól, különösen Géza, András, Károly és Lajos királyoktól.68 1449-ben Esztergom városa perlekedett az óbudai apácákkal a polgárok vámmentessége ügyében. Ennek során a Magyarország szent (divi) királyai által nekik adott régi, privilegializált szabadságokat emlegették a Duna-parti város lakói, pedig III. Béla volt a legrégibb uralkodó, akinek jogbiztosító oklevelét bemutatták.69 A Segesvár-széki szászoknak arra volt kiváltságuk — így mondták 1453-ban — Magyarország szent (divi) királyaitól, különösen Zsigmond császártól és Alberttől, hogy a székelyföldi sót a székükbe és a városba szabadon beszállíthassák.7 0 66 Tkalcic: Mon. ер. Zagr. I. 189. 67 Lexikon Latinitatis medii aevi Hungáriáé - A magyarországi középkori latinság szótára III. Szerk. Harmatta János. Bp. 1992. [= Lex. Lat. Hung.] 68 per divos reges Hungarie et presertim Geysam, Andreám, Karolum et Lodwicum reges nostras scilicet predecessores — ZW V 2. — Ugyanezt kissé másként megismételték másfél évvel később is, 1. ZW V 35. 69 antiquis eorum privilegiatis libertatibus eis per divos reges Hungarie... - DL 14 211. 70 ex divorum regum Hungarie nostrorum scilicet predecessorum et presertim... Sigismundi imperatoris... et Alberti - ZW V 373.
