Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Tringli István: A szent királyok szabadsága. A középkori történelmi tudat és a történelem-hagyományozódás sajátosságai 809

814 TRINGLI ISTVÁN oklevele pedig nem volt az apátságnak. A sókereskedelemre valójában 1192-ben, III. Bélától kapott engedélyt az apátság, ezzel a jogával aztán később is élt. A vonatkozó okleveleket ugyan fel lehetett lelni az apátság gondosan őrzött levéltárában, a megyei törvényszék előtt megjelenő familiárisok azonban aligha voltak ennyire felkészültek. Nem szándékosan vezették félre a bíróságot, hanem a kor logikájával gondolkodtak. Azt Győr megyében mindenki tudta, hogy az apátságnak Szent István-i szabadságai vannak, arról is sokan hallhattak, hogy Szent István alapította, ezek után természetes volt, hogy az apátság több évszázados különleges jogait is Szent Istvánra vezették vissza, különben is hozzátették, hogy más királyoktól is származott e szabadság. Más, korai, királyi alapítású egyháznak is voltak Szent Istvántól eredeztetett szabadságai. Valamikor a 14. század első felében hamisították 1250-es dátummal azt az oklevelet, amely a székesfehérvári egyház nemes jobbágyainak és kondicionáriusainak már régóta meglévő szokásait foglalta magába. Az oklevél szerint az adott okot az írásba foglalásra, hogy IV Béla nem akarta, hogy a fehérvári egyháznak azok a szabadságai, amelyeket régi őseinek és különösen Szent István királynak — aki elsőként alapította meg és adományozta meg az egyházat és látta el szabadságokkal és a szabadságok előjogaival — rendelkezéseiből mindezidáig háborítatlanul élvezett, bizonytalanná váljanak.2

1 Szent István szabadságát ugyan a királyi egyházakkal kapcsolatban emlegették a legkorábban, ezt azonban jelentőségében messze felülmúlta a nemesek István királytól eredeztetett szabadsága. Először az Aranybulla bevezetőjében olvashatunk erről, amikor Jeruzsálemi András az egész oklevél kiadását azzal indokolta, hogy mind országunk nemeseinek, mind másoknak is Szent István király által elrendelt szabadsága kisebbedést szenvedett. A király ezt látva, engedte meg nekik, hogy a szent király által engedélyezett szabadság szerint éljenek. 2

2

Az Aranybulla 1231-es megerősítése majdnem szó szerint ismételte meg ezt a mondatot.2

3

1267-ben is a Szent István király által megállapított és elnyert szabadságról beszéltek.2

4

1351-ben, amikor Nagy Lajos megerősítette az Aranybullát, Szent István, a magyar nemzet királya és apostola által elrendelt szabadságokat emlegette az oklevél.2

5

Mivel ezután az Aranybullát az 1351-es töivény átírása alapján erősítették meg, ezért a középkor végére közkeletű fordulattá vált e kifejezés használata. Mi volt a tartalma e nemesi szabadságnak? Az egyházak Szent István-i szabadságától eltérően ezt nem lehetett egy-két mondatban összefoglalni. Az 1222-es és az 1231-es aranybulla, az 1267-es és az 1351-es törvények tartalmának egy része mind ide értendő volt. Egyik oklevél sem állította azonban azt, hogy az összes szabadságokat felsorolja. A nemesek Szent Istvánra visszavezetett szabad-21

in libertatibus, quibus ex antiquis progenitorum nostrorum constitutionibus hactenus inviolabiliter fréta fuit et precipue beati regis Stephani, qui prius ipsam fundavit et dotavit - Endlicher: Mon. Arp. 484.; RA 1012. sz.; helyes dátumára 1. Györffy: ÁMTF II. 369. 22

libertás tam nobilium regni nostri, quam etiam aliorum institute a sancto Stephano rege... libertatem a sancto rege concessam - Endlicher: Mon. Arp. 412. 23 Endlicher: Mon. Arp. 428. 24

in libertate a sancto Stephano rege statuta et obtenta - Endlicher: Men. Arp. 512. 25 libertates... per sanetissimum Stephanum Hungarice gentis regem et apostolum... institutas - DRH 1301-1457. 128.