Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Tringli István: A szent királyok szabadsága. A középkori történelmi tudat és a történelem-hagyományozódás sajátosságai 809
812 TRINGLI ISTVÁN több ezerre tehető, középkori említését képtelenség összegyűjteni. A felesleges ismétlések elkerülése végett a gyűjtött anyagot így is meg kellett rostálni ahhoz, hogy a tipikus jelenségeket megragadhassuk.1 1 Szent István szabadsága A szent királyokra visszavezetett szabadságoknak ez a legősibb típusa. Négy esetben szokták emlegetni: egyes korai, királyi alapítású egyházi intézmények, a nemesek, a várjobbágyok és egyes udvarnok-csoportok esetében. Az ilyen szabadságokkal rendelkező egyházi intézmények közt első helyen Pannonhalmát kell említeni. A legrégibb, Szent István király szabadságát említő oklevelet ez az apátság kapta. A magyar viszonylatban kitűnő forrásadottságokkal rendelkező szerzetes-közösség esetében jól nyomon követhetjük e szabadság jelentésének változását is. A kifejezést legelőször III. Sándor pápának egy 1181-ben kelt, a magyar érsekekhez és püspökökhöz szóló levelében olvashatjuk. Mivel a pápa bizonyos volt abban, hogy a főpapok jól tudják, hogy a szent emlékezetű István király Pannónia Szent hegye monostorának milyen kiváltságokat adott, ezért megparancsolta nekik, hogy a monostort és tartozékait ne zaklassák, hanem inkább őrizzék meg azt a szabadságot, amelyet a fennebb említett király engedélyezett. III. Sándor e rendelkezésekor egyik elődjének, II. Paschalisnak oklevelére és saját privilégiumára hivatkozott, ezekben az oklevelekben azonban még nem emlegették Szent István szabadságát, másokban is csak az istváni alapításról beszéltek.12 Néhány évvel később III. Kelemen pápa is a monostor szabadságait, jogait és méltóságait emlegette, amelyeket Szent István király engedélyezett, valamint más királyok is engedtek és amelyeket, egészen a dicső emlékezetű Géza király idejéig — azaz II. Gézáig — meg is tartottak. Egyértelműen meg is nevezte, hogy mit ért e szabadságok alatt: Pannonhalma tizedszedési jogát.13 A 13. század elején is találkozunk olyan pápai oklevéllel, ami az apátságnak Szent István vagy más királyok által engedélyezett szabadságait, jogait és méltóságait említette.14 Ezután azonban már hazai oklevéladók kancelláriájából kikerült oklevelekben olvashatunk Szent István szabadságáról. A pápai oklevelekkel összehasonlítva szembetűnő a különbség: e szabadságok világi jogokat érintettek, túlnyomórészt az apátság bírói kiváltságát. IV Béla nyitotta meg a sort 1257-ben, akit Favus apát arra kért, hogy egyházának Szent István király által engedélyezett és I. Béla király által megújított immunitását avagy szabadságát — amely abból állt, hogy az apát és a monostor népei fölött más bíró nem ítélhetett, mint a király vagy az, 11 Az alábbiakban közreadott típusalkotás nem tökéletes, hol a kedvezményezett személye szerint történt, hol meg a szabadság tartalma szerint. Minden gyengéje ellenére ez a rendszer mutatja meg legjobban a szent királyok szabadságának sokféleségét. 12 quanta sancte memorie rex Stephanus monasterium Sancti Martini de Pannónia donaverit libertate... libertatem, quam rex prefatus concessit - PRT I. 609., facsimiléje: Möns sacer 996-1996. Pannonhalma 1996. I. 112. 13 Libertates et iura, dignitates predicti monasterii a sancto Stephano rege eidem monasterio concessas et ab aliis etiam regibus indultas, usque ad tempus illustris memorie Geysse regis servatas - PRT I. 613. 14 Libertates quoque, iura et dignitates a sancto Stephano vei ab aliis regibus pie ас provide monasterio vestro concessas - PRT I. 640.
