Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az özvegy és a szolgabírák 783
806 ZSOLDOS ATTILA királynak] jelentést tenni tartozzék".17 7 A megyei bíráskodás új intézményei ugyanakkor a III. András-kori rendi kísérlet összeomlása után is életben maradtak, alighanem azért, mert egyfelől — ellentétben a rendi jellegű államkormányzat olyan intézményeivel, mint például az országgyűlés vagy a rendi értelemben felfogott „ország" által kiküldött tanácsosok178 — nem korlátozták az uralkodói hatalmat, másfelől azonban az általuk kínált előnyöket — igaz, a megyei intézmény hatáskörét 14. század közepétől a korábbiaknál jóval szűkebb határok közé szorító változtatásokkal17 9 — a magyar Anjouk kormányzata is felhasználta. Visszatérve végezetül a kezdetekhez, megállapítható, hogy Erzsébet özvegy királyné maga is az újítások hívéül szegődött, úgy tűnik tehát, nem ismerte fel, hogy azok — részben legalábbis — éppen az ő hatalmi törekvéseinek kivédésére irányultak. Az özvegy királyné egy keltezetlen oklevelének tanúsága szerint mindenesetre Erzsébet volt az, aki a nemesek kérésére Baranya megyében „általános újjászervezés"-t (reformatio generalis)180 hajtott végre oly módon, hogy „négy nemes kapitány"-t (quatuor nobiles capitanei eiusdem provincie) állított, akik aztán egy gyűlésen (congregatio) a királyné felhatalmazásából (nostra ad hoc eisdem auctoritate tradita et assumpta) Erzsébet báróival együtt ítélkeztek a nemesek ügyeiben.181 A bárók között említi a szöveg Demeter baranyai ispánt is, ami lehetőséget ad az oklevél keltezésére. 1280-ban még egy bizonyos János volt a megye ispánja,18 2 1283-ban viszont Tétény nembéli Péter szlavón bán,18 3 Demetert viszont egy 1282. évi forrásunk mondja e tisztségviselőjének,18 4 így az oklevél nagy biztonsággal keltezhető 1281-1282 tájára, azon belül is inkább 1282-re. A „négy nemes kapitány" bízvást azonosítható a megye szolgabíráival,18 5 annál is inkább, mert a négy személy közül legalábbis kettő — Győr nembéli (Óvári) Konrád (magister Corladus de Oicar) és a Kórógyiak közül való Keled fia László (Ladislaus filius Clety) — bizonyosan ahhoz a társadalmi körhöz tartozott,186 177 1 291: 14. c.: Item si palatínus in regno nostro ad faciendum iudicium processerit, in qualibet provincia quatuor iudices deputati cum comité parochiali ire et iudicare debeant. [...] Si vero palatínus sinistre procedere intenderet, iidem quatuor homines [sc. quatuor iudices deputati] cum comité ipsorum prohibere et nobis intimare teneantur - uo. 174. 178 Gerics J.: Korai rendiség i. m. 276-304. 179 Engel Pál: Szent István birodalma. A középkori Magyarország története. Bp. 2001. (História Könyvtár - Monográfiák 17.) 154-155. 180 A fogalomra 1. Szűcs J.: Az utolsó Árpádok i. m. 12. 181 DL 38 668. 182 1280: CDCr VI. 355. 183 1283: CDCr VI. 446. 184 1282: ÁÚO XII. 372. 185 A „capitaneus" szónak a szolgabírákra vonatkozó alkalmazása kétségkívül szokatlan. Magyarázatként felmerült, hogy az oklevelet talán az a Kézai Simon mester fogalmazta, aki kimutathatóan Erzsébet királyné klerikusa volt (1272: Hazai 62-63.), 1. Szűcs Jenő: Társadalomelmélet, politikai teória és történetszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában I—II. Századok 107. (1973) 831. (5. sz. jegyz.). Kézai és a capitaneus kifejezés kapcsolatára vö. még Gerics József: Adalékok a Kézai krónika problémáinak megoldásához. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historica I. 1957. 130-131. (14. sz. jegyz.) és Kristó Gyula: Kézai Simon és a XIII. század végi köznemesi ideológia néhány vonása. Irodalomtörténeti Közlemények 76. (1972) 10-11. 186 A másik két személy - Christoforus filius Ongalus és Egydius filius Petri - azonosítása még várat magára. Péter fia Egyed mindazonáltal alighanem azonosítható az 1285-ben szereplő
