Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az özvegy és a szolgabírák 783
794 ZSOLDOS ATTILA jutó8 1 1267. évi törvény egyik rendelkezésének végrehajtása során került arra sor, hogy az addig csupán a helyi nemesség minden hivatalos elismerést nélkülöző testületeként működő szolgabírói intézmény egy csapásra beépült a kormányzati rendszerbe. A törvény ugyanis előírta a királyi és királynéi népek által a nemesektől jogtalanul elfoglalt földek visszaállítását,8 2 aminek lebonyolítására IV Béla azt a megoldást választotta Somogy megyében, hogy a helyi szolgabírákat rendelte a megyésispán bírótársaiul. Nem sokkal később, immár a birtokrendezéstől függetlenül, a király az új rendszert Zalában is alkalmazta egy birtokügy kivizsgálásának lefolytatásával kapcsolatban, s ennek köszönhetően „az úgynevezett nemesi megye legelső ismert ítélete született meg".83 A „nemesi megye" reprezentánsának tekintett szolgabírói intézmény kialakulására vonatkozó fenti nézetek alapelemeivel szemben azonban olyan súlyú kifogások emelhetők, melyek az elmélet egészének hitelét is megingatják. Minden kétséget kizáróan megállapítható mindenekelőtt, hogy a „királyi szerviens" (serviens regis vagy regalis) kifejezés nem volt az ezzel a terminussal illetett társadalmi réteg önelnevezése. Ez a megjelölés az 1210-es években tűnik fel forrásainkban, ám eleinte csaknem kizárólagosan a királyi kancellária kiadványai használják, s jellemző módon a Váradi Regesztrum — a kor társadalmi csoportjainak megjelölésére szolgáló, egyébként nagyon is bőséges — terminológiai készletéből teljességgel hiányzik.84 Ugyanakkor mái- Erdélyi László felfigyelt arra, hogy a 13. század elejéről származó, a királyi udvarhoz képest a „vidéki" szóhasználatba bepillantást engedő oklevelekben „különösen a tanűkat szokták nobilisoknak nevezni".8 5 Utóbb pedig, sajátos módon, éppen Szűcs Jenő volt az, aki igazolta, hogy az udvarban királyi szerviensként számon tartott társadalmi csoport felső rétege már a tatátjárás előtti évtizedekben „nemes"-ként (nobilis) tekintett önmagára.8 6 A kehidai oklevél társadalomtörténeti szempontú elemzése arra is fényt vetett, hogy ez a jelenség a „nemesség" (nobilitas) fogalmának alapvetően új értelmezésével áll összefüggésben, mely a társadalom olyan — különböző eredetű és jogállású — földbirtokos csoportjait is „nemes", ill. „nemesi" minősítéssel illette, amelyek az Árpád-kor tradicionális nemességének társadalmi szintje alatt éltek,87 ami végső soron abban leli magyarázatát, hogy a „nemes" fogalma 81 Vö. Bolla Ilona: A jogilag egységes jobbágyosztály kialakulása Magyarországon. Bp. 1983. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 100.) 69. 82 1 267: Preterea statuimus, quod terre nobilium, quas populi liberarum villarum nostrarum vei domine regine seu udvornici seu castrenses quacunque occasione occupaverunt et detinent, restituantur ipsis nobilibus secundum fidem et scientiam duorum baronum nostrorum, quibus nos et ipsi nobiles fidem duximus adhibendam. - Oklevélszövegek 54. 83 Szűcs Jenő: Az 1267. évi dekrétum és háttere. Szempontok a köznemesség kialakulásához. In: Mályusz Elemér emlékkönyv. Szerk. H. Balázs Éva, Fügedi Erik, Maksay Ferenc. Bp. 1984. 372-383. (Az idézet: 381.) 84 Bolla Ilona: Az Aranybulla-kori társadalmi mozgalmak a Váradi Regestrum megvilágításában. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historica I. (1957) 93-97.; Bolla /.: A jogilag egységes jobbágyosztály i. m. 63. 85 Erdélyi László: Árpádkori társadalomtörténetünk legkritikusabb kérdései. Bp. 1915. (Kolozsvári értekezések a magyar művelődéstörténelem köréből 6.) 144. 86 Szűcs J.: Az 1267. évi dekrétum i. m. 350-362. 87 Zsoldos Attila: „Eléggé nemes férfialt..." A kehidai oklevél társadalomtörténeti vonatkozásairól. In: Zalai történeti tanulmányok. Szerk. Káli Csaba. Zalaegerszeg 1997. (Zalai Gyűjtemény 42.) 7-19.
