Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az özvegy és a szolgabírák 783
AZ ÖZVEGY ÉS A SZOLGABÍRÁK 791 sonló korábbi esetekkel megegyezően Erzsébet özvegykirályné „régens" volta sem valamiféle intézményes formákon, hanem sokkal inkább informális befolyáson alapult. Az előkelők ez idő szerint mái- mind határozottabb formában körvonalazódó érdekcsoportjai6 6 számára azonban a jelek szerint ez is túl sok volt, s nem sok hajlandóságot mutattak arra, hogy az özvegy királyné hatalmának rendeljék alá magukat. Csakhamar viszályt támasztottak a gyermek IV László és anyja között, melyet csak 1273 végére sikerült elsimítani.67 Ezt követően azonban Erzsébet már képtelen volt korábbi pozícióját visszaszerezni, s távol tartva magát a hatalmi harcoktól, birtokaira húzódott vissza: 1274 és 1279 között csak a joghatósága alá bocsátott királynéi birtokokkal kapcsolatos intézkedései ismertek.68 Az országos politikában fia 1277. évi nagykorúsítását6 9 követően, 1279-ben jutott újra szerephez. Ugyanabban az évben, 1273-ban, amikor Erzsébet özvegy királyné megpróbálkozott egyfajta régensi hatalmat kialakítani a maga számára fia kiskorúságának idejére, jelennek meg az első olyan adatok, amelyek a vidéki bíráskodás fórumainak gyökeres átalakulásáról tanúskodnak. 1273. április 30-án kelt az az oklevél, mely elsőként alkalmazza az utóbb általánosan elterjedt latin nyelvű kifejezést, a iudices nobilium tisztségnevet, az Orbász megyei szolgabírák megjelölésére.7 0 Figyelemre méltó, hogy a késő Árpád-kori megyei bíráskodás egy másik jellegzetes intézményének, a nádori gyűlésnek az első ránk maradt dokumentumaként szintén egy 1273. évi oklevél jelölhető meg,7 1 mely szerint Dénes nádor, oklicsi ispán a király parancsára és a bárók tanácsából (ex precepto domini nostri Ladizlai ... regis ... ex consilio baronum totius regni) a gonosztevők kiirtására (ad condempnandos malefactores) Zala megyében közgyűlést (congregationis collegium) tartott, ahol minden nemes, várjobbágy, egyházi személy és mások (ubi universi nobiles, iobagiones castri et ecclesiarum ac alii) összegyűlve bizonyos személyeket latroknak nyilvánítottak.72 Aligha tartható ugyanakkor érdektelennek, hogy ugyancsak 1273-ból való a szlavóniai báni gyűlés első említése:7 3 Csák nembéli Máté szlavón bán 1273. április 19-én kiadott oklevele foglalja írásba Szlavónia azon szokásait (iura regni et banatus), amelyeket a Máté bán által tartott köz-6e A folyamatra összefoglalóan 1. Szűcs J.. Az utolsó Árpádok i. m. 279-285. 67 1274: ÁÚO XII. 98-100., vö. Szabó K.: Kun László i. m. 20. - Téves azonban Szabó Károly azon vélekedése, mely szerint ezen alkalommal került volna sor arra, hogy Erzsébetet Ivánka fia András várában őrizték volna (i. m. 21-22.). A Szabó által felhasznált oklevél (1274: CD V/2. 217.) utalása kétségtelenül Erzsébet 1264/1265. évi belháborűban elszenvedett fogságára vonatkozik, vö. 1271: Zala I. 57-60. 68 1274: CD V/2. 217.; 1275: CDCr VI. 139-140., CD VII/2. 41-42., CDCr VI. 141-142., 144-145; 1277: ÁÚO IX. 179., CDCr VI. 222-224. 69 Vö. Szűcs J.: Az utolsó Árpádok i. m. 291-296. 70 1273: CDCr VI. 29. 71 Vö. Istványi Géza: A generalis congregatio I—II. Levéltári Közlemények 17. (1939) és 18-19. (1940-1941) I. 53. (9. sz. jegyz.) 72 1273: ÁÚO IX. 38-40. 73 Az adat elkerülhette a generalis congregatio intézményének történetét monografikus igényű tanulmányban feldolgozó Istványi Géza figyelmét, aki egy 1278. évi oklevélben (1278: CDCr VI. 242-243.) említett gyűlést tart az egyetlen ismert Árpád-kori szlavón generalis congregationak, 1. Istványi G.: A generalis congregatio i. m. II. 200.
