Századok – 2003
TÖRTÉNETI IRODALOM - Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja (Ism.: Gergely András) 765
767 TÖRTÉNETI IRODALOM elő- és utóéletének elemzéseivel. Minden feltárt adat nem férhetett az életrajzokba, azok végén tehát könyvtári és levéltári kutatások jelölik meg az adatok lelőhelyét s buzdítanak a további kutatásokra. A legfontosabb, mintegy statisztikai összegzéseket elvégezte és közli a szerkesztő. Megtudjuk a képviselők tagolódását a rendi hovatartozás és felekezet, valamint a foglalkozás szerint. Pálmány Béla eredményei szerint a rendi tagozódás önmagában nem mutat alapvető eltolódást, hiszen 80-20 százalék az arány a nemesek - nem-nemesek (polgárok, honoráciorok) között. A foglalkozási megosztás azonban már jellegzetes honorácior-parlamentet állít elénk, ahol a képviselők háromnegyede értelmiségi foglalkozású, s csak negyede jön a gazdaságból — tucatnyi kivétellel (kereskedő, kézműves, földműves) — nagybirtok tulajdonosaként vagy jószágigazgatójaként. Tény az is, hogy a háromnegyedes többséget alkotó értelmiségi csoportot a vármegyei, városi és állami tisztviselők dominálják (60 százalék az egészhez viszonyítottan), s ennyiben eltér a kor Európájában ideálisnak tekintett, a szabadfoglalkozású értelmiségi (avagy akadémiai) Bildungsbürgertum által dominált parlamenti modelltől, de nem feledhetjük, hogy ez a statisztika így nem vethető össze a nyugati országokéval. A vármegyei tisztviselők önmagában is 37 százalékos csoportját ugyanis a korban joggal tartották — és ma is joggal tarthatjuk — az (államtól) „független", kormányának ellenőrzésére alkalmas egzisztenciának. Történetírásunk némi joggal „hiányolta" az első magyar népképviseleti parlamentből a volt jobbágyokat, mint az átalakulás bizonyítékait és letéteményeseit, hiszen (főként az általános választójog révén és az „urak" iránti bizalmatlanság folytán) Berlinben jónéhány, Bécsben az összlétszám negyedrészét kitevő (túlnyomórészt galíciai) parasztképviselő jelenhetett meg. (A többnyire közvetett választás folytán Frankfurt parlamentjében azonban már csak egyetlen parasztképviselő jelent meg.) A pesti parlamentben nem annyira a szerintünk alacsony (az 1848 előtti Európában mindenesetre legalacsonyabb) cenzus akadályozta a parasztok megjelenését, mint inkább az érdekegyesítés sikere eredményezte azt, hogy a parasztok képviseletüket rábízták az „urakra". (Mint ahogy Galíciában az urak iránti bizalmatlanság folytán választottak akár írástudatlan, vagy németül sem tudó parasztokat.) A kötet rengeteg választás konkrét körülményeiről ad számot, amelyeket olvasgatva érzékelhető, hogy az 1848-as választások történetének feldolgozása társadalom- és politikatörténetünk nagy adóssága. A pesti parlamentben eddig négy parasztképviselőt tartott számon a történetírás. Közülük azonban Táncsicsot joggal sorolja át a szerkesztő a honoráciorok közé, két másik gazda pedig jobbágytelken gazdálkodott ugyan, de a nemesi rendhez tartozott - maradt tehát egyetlen telkes jobbágy, Antal Mihály a szlavóniai Rétfaluból. Most, éppen azáltal, hogy új adatokat ismerhetünk meg róla, ehhez az egyetlen jobbágyi státushoz is kérdőjeleket állíthatunk. Antal Mihály ugyanis az 1828-as összeírás idején negyedtelkes, s fivérével közösen gazdálkodott, s csak két lova, egy kapás szőlője volt - miért éppen őt jelölték volna 1848-ban? Viszont magán az országgyűlésen többször felszólalt, elismerést kiváltó észrevételekkel - alighanem kereskedői, kocsmárosi foglalkozást vagy bírói tisztet is keresnünk kell még a háttérben. Az életrajzokból arra való hivatkozással hiányzik az 1848-49-es pártpolitikai kötődések feltüntetése, hogy az országgyűlésnek nem voltak szilárd pártalakulásai. így volt ez valóban, mégis érdemes lett volna könnyebben csoportosíthatóvá tenni az 1848 nyarán hamar kiformálódó, jól körülhatárolható baloldali ellenzéket, vagy megrajzolni az 1849-es, bizonytalan összetételű „Békepárt" körvonalait. Ugyancsak hiányzik annak összegzése, hogy hányan jelentek meg Debrecenben, azután Pesten, majd Szegeden s végül Aradon? A képviselők átlagos életkorát is az olvasónak kell kiszámolnia: 30-32 év között lehetett, tehát az első népképviseleti parlament meglepően fiatal férfiakból tevődött össze. A felsőház tagjai közül az országos tisztséget viselők életrajzait részletesen, a többiekét — akár jelen voltak, akár nem — adattár-szerúen ismerhetjük meg. 790 született vagy hivatalból felsőházi tagnak küldött ki a regisztrációért felelős Belügyminisztérium meghívót, s 232-en vettek részt a felsőházi üléseken. Ezek a számok és arányok alig különböznek az előző, még rendi országgyűlések adataitól. Viszont 1848-ban egyszerre nem volt több jelen még júliusban sem száz főrendnél, augusztusban már csak úgy hatvanan jöttek össze, hogy azután szeptemberben már a határozatképesség — ötven fő — alá csökkenjen a létszám. Debrecenben mintegy harmincötén jelentek meg a főrendek közül, azután már nem is tartottak ülést. (A kép teljességéhez tartozik, hogy az előszó szerint huszonöt, a melléklet összefoglalása szerint huszonnyolc főnemes választatta képviselővé magát.)
