Századok – 2003

FIGYELŐ - Donáth Péter: Hagyomány és korszerűség 749

FIGYELŐ 757 az iskolaszervezet tehetetlensége és a konzervatív gyakorlatot erősítő oktatáspo­litika még az ebben a vonatkozásban élenjáró Magyarországon is lefékezte. Nehézsé­gekbe ütközött térségünkben az „egytankönyvűséget" felváltó, s az új tantervi struk­túráknak megfelelő, színvonalas tankönyv-piac kialakítása, a nemzeti alaptantervek­kel szinkronban lévő értékelési és vizsgarendszer bevezetése, s napjainkban az ok­tatásügyi minőségbiztosítás meghonosítása. (182-183.) Ám a legtökéletesebb tankönyvek, tantervek, minőségbiztosítási rendszerek sem „életképesek" a használatukhoz értő, szakmai és pedagógiai tekintetben egy­aránt képzett, rátermett pedagógusok nélkül. Régiónkban képzésük immár felső­fokú intézményekben 3-4-5 éves főiskolai ill. egyetemi programok keretében tör­ténik, s részben oda kötődnek a szakmai továbbképzések is. Az ebben a tekintet­ben örvendetes helyzet adta lehetőségek kihasználását erősen korlátozza viszont a pedagógus keresetek relatív romlása, s ettől elválaszthatatlanul a pálya presz­tízsének csökkenése, ami befolyásolja a pályaválasztók körét, a képzett pedagó­gusok önképzésre, továbbképzésre fordítható erőforrásait és idejét; s ezek hiányá­ban a pedagógiai konzervativizmus iránti hajlamát, a mindenfajta kezdetben idő-és energiaigényes innovációtól való ódzkodását. (184-186.) Mindezt mérlegelve Kelemen Elemér úgy látja, hogy térségünkben az „ok­tatásügyi rendszerváltozás" évtizedét áttekintve kedvező és biztató, valamint ked­vezőtlen és nyugtalanító tendenciákat egyaránt találhatunk. A térség oktatási rendszereiben kitapintható ellentmondások, a belső feszültségek növekedése az utóbbiakat látszik felerősíteni. Különösen akkor, ha a konok tényeket „az oktatás európai dimenziójának" Maastrichtban megfogalmazott követelményeivel (1992) vagy az Európai Bizottságnak az oktatásról és képzésről kiadott „Fehér könyve" igényeivel, „a tanuló társadalom" víziójával vetjük össze. Úgy tűnik, hogy az el­múlt évtized sem hozott átütő eredményeket; az oktatásügy régi-új rendjének sikeres alapozását nem követte annak látványos, európai léptékű fejlődése, fel­zárkózása. A búcsúzó 20. század — fittyet hányva Ellen Key jóslatára — megannyi dilemmánkat, megoldásra váró problémáink halmazát, önmagunk iránti kételye­inket és szorongásainkat örökül hagyja a következő évszázadra, évezredre" — konstatálja az Eötvös-i és az európai zsinórmértékek alkalmazásához ragaszkodva, 19-20. századi oktatáspolitikánk karakteres, izgalmas, releváns értelmezését kí­nálva — Kelemen Elemér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom