Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Tandori Mária: Angol pártok és parlamenti csoportok az 1780-as években 715
ANGOL PÁRTOK ÉS PARLAMENTI CSOPORTOK. 747 A fentiek csupán a korszak legnagyobb pártjainak rövid bemutatását szolgálhatják. Az említetteken kívül számos kis frakció létezett a brit parlamentben. Megemlíthetnénk az excentrikusan radikális Richmond herceg205 csoportját. Vagy azt a sajátos frakciót, melyet — a fentebb már említett — Sir James Lowther vezetett. Ezek a pártcsoportok azonban nem gyakoroltak sorsdöntő befolyást Nagy-Britannia történetére, és vezérük halálával nyomtalanul elenyésztek. Összegezve tehát a 18. század végi pártok kiforratlan, átalakulóban lévő politikai csoportosulások voltak. A Parlament és kormányzat működésének nem alapfeltételét jelentették, csupán afféle zavaró körülmény szerepét játszották. Nem voltak elismert alkotmányos tényező. A korabeli Parlament személyi összetétele úgy alakult, hogy a lordok és képviselők többsége rokoni, vagy legalábbis kliensi szálakkal kötődött egymáshoz. A Parlament úgy működött, mint egy zártkörű, elit klub, ahová kívülről, ajánlás nélkül lehetetlen bekerülni. Ezek a pártok részben archaikus, kiforratlan szervezetek voltak, hiszen jószerével még saját tagságukról sem voltak megbízható ismereteik: teljesen bizonytalan volt, hogy a párt „kemény magját" körülvevő, egyre halványodó holdudvar szereplői közül ki tekinthető a párt tagjának, és ki az, aki valójában független képviselő. Másrészt azonban sok modern, előremutató vonást is felfedezhetünk már működésükben, pl. a sajtó alkalmazását, a szavazások és választások megszervezését. A 18. század végének pártalakulatai közül végül is a Pitt-féle újtory és a Fox-féle whig párt folytonossága mutatható ki a 19. század tory és whig, illetve konzervatív és liberális pártjai felé. Pitt pártját sokan már 1783 decemberében „újtory" néven kezdték emlegetni. Ennek oka az volt, hogy egyértelműen a király kegyéből, és alkotmányellenes módon kerültek hatalomra. 1830-ig tartó kormányzása során ez a párt valóban sok olyan vonást vett fel, ami beleillik a későbbi tory-képbe: kitartott a király mellett, védte a társadalom nyugalmát és a vagyon biztonságát, erejét megfeszítve harcolt a felforgató eszmék ellen. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy ennek az időszaknak jelentős része a francia forradalom és a napóleoni háborúk korszaka volt, amikor Anglia léte forgott kockán. A whig párt 1793 után jelentősen veszített befolyásából, melyet azzal a kockázatos lépéssel próbált visszaszerezni, hogy felkarolta a francia forradalmi eszmék egyik-másikát. Ez azonban riasztóan hatott a whigek régi vezérgárdájának jó részére: az arisztokrata vezetők nagy része gyorsan átállt a kormány mellé. Ez a lépés is erősítette azt a tendenciát, hogy a földbirtokos arisztokrácia egyre inkább a tory párt köreihez húzott. A whig párt majd jóval a francia háborúk vége után, amikor a hazaárulás vádja már elhárul a fejéről, 1830-ra tud újra annyira megerősödni, hogy átvehesse a kormányzást. Ez már egy másik korszak: a parlamenti reform, és a kétpárti váltógazdálkodás korszaka lesz. 205 Charles Lennox, 3rd Duke of Richmond (1735-1806) Fox unokatestvére, Rockingham barátja, de ellentétben velük radikális reformer - javasolja pl. az évenkénti választásokat.
