Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Tandori Mária: Angol pártok és parlamenti csoportok az 1780-as években 715
ANGOL PÁRTOK ÉS PARLAMENTI CSOPORTOK. 745 Richard Pepper Arden 191 , Thoraas Steele19 2, és a rabszolga-felszabadítás későbbi apostola, William Wilberforce.193 Ez a Pitt-párti csoport sem volt egyszerű szavazógép: jelentősebb egyéniségei megőrizték egyéni arcukat és véleményüket. Ilyen volt William Grenville194 , Pitt unokatestvére, késdbbi miniszterelnök is. A Pitt-párt alapelveiről látszólag igen könnyen lehetne képet alkotni. Pitt mindig is hangoztatta mélységes tiszteletét apja személye és politikai elvei iránt. Korai beszédeiben is rendszeresen, büszkén hivatkozik rá. Hiba volna azonban azt feltételezni, hogy az ifjabb Pitt egyszerűen Chathamita volt. Valamit ebből már a kortársak is érzékeltek, amikor a 80-as évek elején Pitt csoportját nem Chathamitáknak, hanem „ifjú patriótáknak"195 nevezték. Pitt kezdő kormányfőként is a „nemzeti újjászületést" jelölte meg elsődleges céljául, és ehhez csupán felhasználta a Chathamita reformok rendszerét. Pitt pártjának politikai irányzatát a későbbiekben egyre inkább Pitt személyes akarata és pragmatizmusa szabta meg. Nemigen engedett beleszólást az irányításba, és a pártelveket a kormányzat érdekei szerint alakította. A chathami eszméket is rugalmasan kezelte: a pártokat utálta, mégis felhasználta. A birodalmi eszmét kényszerűségből kissé hátrébb szorította a financiális-adminisztratív reformok javára. Sajátosan keverte a Chathamita, whig és a konzervatív elveket. Pitt önmagát mindig whignek tartotta, de 1783. decemberi hatalomra jutását az újtory párt megalapításával szokták azonosítani.196 A király szilárd támogatása, valamint az antijakobinus háborúk19 7 kitörése és az attól kezdve folytatott politika valóban a párt konzervatív jellegét erősítette. Az 1807-es választásokon a tory név már elfogadott volt a kormánypárti „backbencherek" között.198 1812-ben Grenville már azt írja a néhai Pitt híveiről: „a toryk pártja; az öreg udvaré és a Magas Egyházé,"199 Ellentétben Fox-szal, Pitt a sikeres pártvezér példájául szolgálhat: a csoport már létrejöttének évében kormánytényezővé vált, egy év múlva vezére miniszterelnök lett, és majd húsz évig az is maradt. Pártjának a kormányban 1806-ig egyeduralmat biztosított. A csoport tagjai vezetőjük köré annak átütő tehetsége 191 Richard Pepper Arden, 1st Baron Alvanley (1744-1804) 1783-1801 között képviselő. Pitt alatt Sollicitor General. 192 Thomas Steele (1753-1823) 1780-1807 között képviselő. Pitt barátainak névsorát Id. Stanhope: Pitt, I. 52. 193 William Wilberforce (1759-1833) William Pitt legjobb barátja. 1780-1825 között képviselő. Életéről bővebben ld. Sir Reginald Coupland: The British Anti-Slavery Movement. London, Frank Cass, 1964. 80., 98., 104-107. vagy Travers Buxton: William Wilberforce. London, The Religious Tract Society, évszám nélkül. Passim. 194 William Wyndham Grenville, 1st Baron Grenville (1759-1834) George Grenville miniszterelnök fia, akinek húga, Hester Grenville az idősebb Pitt felesége lett. 1782-től 1790-ig képviselő, a Pitt-kormányban több fontos tárcát kap, 1789-től belügy-, 1791-től külügyminiszter a kormány 1801-es lemondásáig. Ez után eltávolodik Pittől, Fox híve lesz. 1806-1807 folyamán az „Ali the Talents" kormány vezetője, majd a whig ellenzék egyik vezetője 1815-ös visszavonulásáig. 195 Der efc Jarrett: Pitt the Younger. London, Weidenfeld and Nicholson, 1974. 35-62. 196 В. I. Coleman: Conservatism and the Conservative Party. London, Arnold, 1987. (alábbiakban Coleman)., 17.p 197 A brit politikai hagyomány az 1793-1815 között folytatott franciaellenes háborúk egészét antijakobinus háborúnak hívja, beleértve ebbe Napóleon uralkodásának idejét is. 198 backbencher: a parlament hátsó padsoraiban ülő képviselő, tehát aki egyik párt vezető köreihez sem tartozik. 199 Coleman, 17.
