Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Tandori Mária: Angol pártok és parlamenti csoportok az 1780-as években 715

ANGOL PÁRTOK ÉS PARLAMENTI CSOPORTOK. 725 mentesen képviselői helyhez jutni, ahol a választópolgárok nagy létszáma lehe­tetlenné tette a többség megvásárlását. Mivel a városi jellegű választókörzetek (a borough-k) jelentős része az évszázadok során annyira elnéptelenedett, hogy a választópolgárok létszáma igen gyakran száz fő alá került, ezt a létszámot könnyű volt megvásárolni egy gazdag lordnak vagy üzletembernek. A megyék (county-k) azonban kiegyenlítettebb választói közönséggel rendelkeztek, még a legkisebb angol megyének, Rutlandnek is 800 fős választópolgársága volt. Egy megyét meg­vásárolni tehát keményebb dió lett volna. (Természetesen erre is volt példa, de csak kivételes esetben.) Kialakult hát az a közvélekedés, hogy megye képviselője általában úgy lesz valaki, ha a megye közönsége valamely érdemét jutalmazza. Ez azonban nem mindenkire állt, már csak a korteskedés irdatlan költségei miatt sem, másrészt aki patrónustól független, az még nem feltétlenül független minden párttól. A függetlenek és a megyei képviselők közé tett egyenlőségjel azért sem egészen helytálló, mert meglepő módon éppen a korrupcióellenes reformerek közül igen sokan korruptnak tartott kisvárosi választókerületből kerültek be ifjúkoruk­ban a parlamentbe, mint pl. Charles James Fox, a két William Pitt, vagy később George Canning59 . Való igaz azonban, hogy a függetlenek döntő része megyei képviselő volt, mégpedig a megyében lakó földbirtokos. Nem lord, és nem nagybirtokos, hiszen akkor a Lordok Házába került volna, és valószínűleg több borough birtokosaként maga is pártot szervez, hanem kisebb földbirtokkal, de önálló egzisztenciával ren­delkező gentry Bizonyos vagyonra azért is szükségük volt, mert a képviselőjelöl­teknek igazolniuk kellett legalább 300 font éves jövedelem létét.60 Ennek aztán voltak egyéb következményei is: az ilyen képviselőket általában kevéssé érdekelte a nagypolitika: ha karrieristák lettek volna, valamely párthoz csapódnak. A fentiek következtében az alkotmányos vitákba kevéssé szóltak bele. Az őket elsősorban érdeklő témák szűkebb pátriájukkal voltak kapcsolatosak: a bekerítési ügyek, pe­tíciók, vadászati szabályzatok és csatorna- illetve útépítési koncessziók.6 1 Legna­gyobb részük vidéki birtokán élt, nyári dologidőben és Karácsony körül otthon akart lenni: a parlamenti ülésszak-szünetek is hozzájuk alkalmazkodtak. Mivel a téli ünnepekre hazautaztak távoli családjukhoz, és általában Húsvétig nem is nagyon kerültek elő, a Parlamentben kialakult egy jellegzetes menetrend: az iga­zán nagy fontosságú, országos politikai viták jó része a két ünnep között zajlott.6 2 Vidéki gentry eredetük folytán még valami jellemző a függetlenekre: több­ségük igen provinciális és csekély műveltségű, mondhatni kissé korlátolt egyén volt. A memoáríró Wraxall a következőket írja: Pitt, „aki jól tudta, hallgatósága, 59 George Canning (1770-1827) 1793-tól képviselő, 1809-től had- majd külügyi államtitkár, 1827-ben (haláláig) miniszterelnök. 60 Borough-képviselőnek 300, megyei választókerületben indulónak 600 fontot kellett igazolnia. Ez jelentős összeg volt, mivel akkoriban úgy tartották, hogy egy normális körülmények között élő, házat, családot, személyzetet, lovat és kocsit tartó úriembernek ehhez évi 300 fontra van szüksége. Ld. Roy Porter: English Society in the 18th Century. London: Penguin, 1990. XV p. 61 Ehrman,. 31. 62 Ehrman,. 32.

Next

/
Oldalképek
Tartalom