Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Tandori Mária: Angol pártok és parlamenti csoportok az 1780-as években 715
ANGOL PÁRTOK ÉS PARLAMENTI CSOPORTOK. 719 barátság, pénz és választási korrupció kovácsolta egybe őket, de nem túl szilárdan.1 6 Ezért a pártok többsége semmivé foszlott vezére és névadója halálakor. Olykor már az is előfordult, hogy egy-egy politikus köré annak különleges politikai elvei, kiemelkedő vezetői képességei, karizmája miatt gyűlnek, de ez ritka kivételnek számított. A pártvezérség nem jelentett azonnal kiváló vezető személyiséget: általában egy gazdag lordról volt szó, aki rokonai és kliensei fölött parancsnokolt. A kliens jelen esetben általában azt jelentette, hogy a gazdag lord több választókerületben jelentős földbirtokkal rendelkezett, és a kisebb lakosságú városkák választását irányítani tudta. Nem volt ritka, hogy egy lord birtokában 2-3 (sőt, olykor 8-10) választókerület (korabeli szóhasználattal rotten- vagy pocketborough) is volt, így az ilyen választókerületekben nyilván kizárólag olyan emberek juthattak képviselői helyhez, akikben a lord megbízott, illetve akik le voltak kötelezve irányában, hiszen képviselői helyük a lord kegyétől függött. Altalános volt az a helyzet, hogy a képviselőházi pártok jó része olyan ember nevét viselte, és parancsait követte, aki a Lordok Házában ült. A pártoknak nem volt határozott tagsága: a vezető köré csoportosuló személyek egy része szorosabban, nagyobb része lazábban kötődött a csoporthoz: a „kemény magot" egyre szélesebb ívben, egyre halványodó holdudvar vette körül. (Nyilván a személyes lekötelezettség mértékétől függően.) A holdudvar szélén helyet foglaló személyek esetében pedig sokszor nem is lehet pontosan megállapítani, hogy az illetők többé-kevésbé párthoz tartozónak tekinthetők-e, vagy csupán némi személyes szimpátiával színezett független képviselőkről van-e szó. Ezt általában maga a párt vezetője tudta a legkevésbé. Ezzel összefügg az angol pártoknak az a jellegzetessége, hogy nem ismerték a pártfegyelem fogalmát: nem volt „szavazógépezet", és többnyire természetes könnyedséggel tértek napirendre az átállások fölött. Persze, az igazán meglepő lépéseket akkor is szokás volt zengzetesen elítélni: ezt azonban inkább hatásos politikai fogásnak szánták, nem volt valódi erkölcsi kérdés. A legnagyobb felzúdulást 1782-83 fordulóján a Fox-North17 koalíció létrejötte váltotta ki: ez a felzúdulás azonban cseppet sem akadályozta a koalíció kormányzati munkáját, mely végül bukását egyedül az uralkodó személyes ellenszenvének köszönhette. A Parlament mindkét házában találkozunk a korabeli pártcsoportokkal. A két Ház azonban nem volt egymás tükörképe. E dolgozat a képviselőház pártcsoportjaival foglalkozik, de egy rövid említést megérdemel a Lordok Háza is. Itt is megvoltak mindazok a pártcsoportok, amelyekkel majd az alsóház esetében megismerkedhetünk, de az arányok különböztek. A Lordok Háza tagjai között sokkal kevesebb volt az ellenzéki, vagy a markánsan független személyiség. Mivel a Lordok jó része valamilyen udvari hivatal viselője volt, a királyhoz legtöbbjüket személyes ismeretség fűzte. Az ilyen személyek nyilván nem szavazhattak a király kormányának javaslatai ellen. Az egyházi- és jogász lordok hivataluk révén szintén 16 Herbert Butterfteld: George III. and the Constitution = History, 1958. (43.) 32. (alábbiakban Butterfteld) 17 Portland hercegének névleges elnöklése alatt Charles James Fox (1749-1806) és Frederick North (1732-1792) kormánya. Előtte tíz éven át North kormányfő, Fox pedig az ellenzék prominens alakja volt, Fox folyamatosan a legdurvább támadásokat intézte North ellen. North-t Lord Northként emlegetik. Ekkoriban még nem volt lord, de mint Earl of Guilford legidősebb fia és címének várományosa, a hagyományok értelmében joga volt családneve előtt a lord cím viselésére.
