Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Tandori Mária: Angol pártok és parlamenti csoportok az 1780-as években 715
ANGOL PÁRTOK ÉS PARLAMENTI CSOPORTOK. 717 azonban az addig ismert pártrendszer összeomlott. A toryk ugyanis általában a detronizált Stuart-dinasztia hívei voltak és maradtak: ezzel szalonképtelenné váltak a hatalom köreiben: a legitimitási szempontból gyenge lábakon álló Hannover-ház uralmának első évtizedeiben (amíg a legitimitási kérdés el nem évült8 ) csak az új uralkodóház iránt elkötelezett whigek érvényesülhettek. A whig egyeduralomnak ezt az időszakát 1760-ig szokták számon tartani. Ez nagyon furcsa korszak volt: a Parlamentet elméletileg egyetlen párt uralta, funkcionálisan azonban nem is kettő, hanem szinte áttekinthetetlenül sok párt létezett egyszerre. Az egyeduralomra került whig párt ugyanis, szinte azonnal 1714 után, a hatalomért marakodó frakciókra szakadt. Ebben az időszakban a parlament „kétpártiságát" általában kettőnél jóval több, egymással rivalizáló whig klikk viszálya és szövetségei biztosították.9 A whigek egyik része a Parlament kormánypárti, a másik pedig az ellenzéki oldalán foglalt helyet. Ezeket a kisebb-nagyobb politikai csoportokat politikai elveik alapján képtelenség meghatározni, hiszen ilyen kérdésben nemigen volt közöttük különbség. A frakciók létének egyetlen értelmét a hatalomért, valamint a zsíros hivatalokért folytatott harc jelentette. Ennek következtében az 1714-től 1760-ig tartó whig uralom időszaka a kortársak szemében nagyon hamar azonosult a korrupcióval és a tökéletes elvtelenséggel, ahol még a parlamenti ellenzék sem karolta fel a politika megtisztításának programját, hiszen ő is a rendszer haszonélvezője volt. Az 1760-ban trónra lépő III. György király alapvetően meg akarta változtatni ezt a helyzetet. Az volt a meggyőződése, hogy a whig klikkek okozzák a mindent elárasztó korrupciót, s ezért céljául a korabeli pártok felszámolását, és egy, az uralkodó érdekeit támogató párt létrehozását tűzte ki célul. Ennek kapcsán terelődött figyelme a számkivetett torykra, akik addigra levetkőzték hajdani Stuart- és katolikus-párti vonásaikat, a parlamentben burjánzó korrupcióból viszont nyilvánvalóan kimaradtak - így joggal emelték fel a szavukat ellene. A király kérésére Lord Bute10 vezetésével ezért jött létre a „Király barátai" pártcsoport.11 Lord Bute-t azonban ellenzéke rendkívül hevesen támadta Stuart származása, tory szimpátiája, a király hűséges szolgálata, valamint a király édesanyjához fűződő, közismert viszonya miatt. Alig másfél év alatt sikerült is kikészíteni, 1763-as lemondását követően látszólag töretlenül állt vissza a régi rend. A whig politikai elit többsége vígan lubickolt ebben a fertőben, a moralitás iránt vonzalmat érző kevesek viszont egyre határozottabban undorodtak az egésztől. A század közepén már tekintélyes gondolkodók és gyakorlati politikusok is kezdtek hangot adni eme véleményüknek. A korrupció bántotta őket, ennek megfigyelésekor azonban minduntalan a különböző whig csoportok, a „pártok" machinációiba ütköztek. A ko-8 Az utolsó Stuart-párti lázadás 1745-46-ban zajlott le Skóciában, a száműzött Stuartok pedig 1807-ben haltak ki. Ld. Frank McLynn: The Jacobites. London, Routledge, 1985. 9 Harvey, 37. Párton belüli frakcióknak 1714 előtt is van nyoma. Ld. Paul de Rapin-Thoyras on whigs and tories under Anne = English historical documents, 1660-1714 / ed. Andrew Browning. London, Eyre and Spottiswoode, 1953. 259-269. 10 John Stuart, 3rd Earl of Bute (1713-1793) Skót főrend, 1762 májusától 1763 áprilisáig First Lord of the Treasury (miniszterelnök). 11 Christie, I. R.: The Changing Nature of Parliamentary Politics, 1742-1789. = British Politics and Society from Walpole to Pitt, 1742-1789. Ed. Jeremy Black. London, Macmillan, 1990. 102. (alábbiakban Christie: Changing)
