Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Erdély és a Porta 1594-1597. évi békealkudozásainak történetéhez 603

ERDÉLY ÉS A PORTA 1594-1597. ÉVI BÉKE ALKUDOZÁSAI 649 hez soha gonosz szándékkal nem voltak, sőt vigyáztak, és azon voltak, hogy a mi birodalmunkat oltalmazzák, és ű magok jó akaratukból szolgáltak, a mi ellenségünknek ellenségi voltak, viszontag ha űneki is valami ellenségi találkozott, az ottomán nemzetség megsegítette űket. Mikor az nagy szultán Szülejmán az bécsi király ellen hadakozott, az én eleim úgy tartották az te eleidet, mint az jobb karjukat, mind Buda megszállásakor, s mind egyéb hadakban nekünk segítséggel voltak, és így az én eleim a te eleiddel mindenkor barátságosan voltak. Azért ha te is abban megmaradsz, és ahhoz tartod magadat, amit énnekem üzentél a békesség felől és írtál (én) mindenképpen azon békességhez tartom magamat aminemű békesség azelőtt közöttünk volt. Megadtam mind az beglerbégeknek, és egyéb végbeli tiszttartóknak, hogy országodba kezeket ne bocsássák, és kárt ne tegyenek, és az oda való szegénységet senki ne bántsa. Ez napoktúl fogva te is meghagyjad alattad való népeknek, hogy az én földembe kárt ne tegyenek. Az egy nagy Úristenre, és az nagy Mohamedre esküszöm, hogy az én hitemben én megállok, és az békességhez tartom magamat, ha onnan titűletek háborúságra semmi ok nem adatik. Ha azt megállód, amit írtál s üzentél, sok esztendeig békével, és nyugodalomba maradhatsz országodba. Minden rendeknek meghagyjad országodba, hogy az előbbi békességhez tartsák magokat. És mentül hamarébb lehet követedet küldd ide, hogy azt az előbbi békességet közöttünk megerősítsük. Költ Konstantinápolyba, a másik hónapba. CÍMZÉS: Traductio litterarum imperatoris turcarum per Ali chiauzium 17 die iulii anno 1597 allatarum 17. sz. 1597. június Ibrahim nagyvezér Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemnek Gyulafehérvárra KA HKR Akten Exp. 1597 July, nr. 140, ff. 30r-v, 31v. Másolat. Erdélyi királynak köszönetemet, szolgálatomat írom, és minden jókat kívánok. A mi urunk nagy fejedelem. Emberedet küldted ide leveleddel a békesség felől, és amit írtál, s üzentél az hatalmas császárnak mindeneket eleibe adtam, és az emberedet az hatalmas császárral szembe juttattam. Az előző erdélyi fejedelmek az boldog emlékezetű császárokkal mindenkor egyet értettek, és ű magok jó akaratukból szolgáltának, és akik az hatalmas császárnak baráti, azoknak űk is baráti voltak, és ellenségének ellenségi, az föld népe is mindkét felől nyugodalomba voltak. Az hatalmas császárok mikor hadba indultak mindenkor úgy bíztak az erdélyi fejedelmekhez mint jobb karjukhoz, és mind Buda alatt, s mind egyebütt segítséggel voltak. Egynéhány esztendeje vagyon immár, hogy az bécsi királlyal hadakozunk, s mindenkor segítséget vártunk tűled. Sok ország csudálta, hogy az bécsi királlyal egyet értettetek. Az nyilván vagyon, hogy mi nem vagyunk okai a frigy bontásának, értettük azt is, hogy Szinán pasa volt volna valami oka, de immár ami eddig történt, arról ingyen se emlékezzünk, és ha békességet kívántok,