Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Botlik Richárd: Az 1531. évi krakkói alku 579
594 BOTLIK RICHÁRD vitatkoztam, amiből kiderült egy bizonyos kétségtelen összhangja, szikrája az egyetértésnek..."5 5 I. Ferdinánd 1531. január 24-én kelt — Zsigmond királynak írott — levelében elismerte ugyan a fegyverszünet eredményét, de értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy ezt korábban, például a legutóbbi poznani tárgyalás alkalmával miért nem lehetett kivitelezni.5 6 A három hónapra kötött fegyverszünetet követő hetek mindkét részről várakozással teltek. 1531. március 27-én levelet írt Ferdinánd a bátyjának, V Károlynak, melyben tényként közli a német-római császárral, hogy tanácsára békét fog kötni a „vajdával", vagyis Szapolyai Jánossal. Ferdinánd szerint a magyar urak — ideértve (sic) a János-pártiakat is — késznek mutatkoznak arra, hogy — a császár támogatása esetén — csatlakozzanak egy törökellenes akcióhoz.5 7 1531 áprilisában a lengyel udvaron keresztül ismét egyeztettek egymással a szembenálló felek. Március végén kelt levelében I. Ferdinánd király mindent megfelelőnek talált a fegyverszünet vagy békekötés kivitelezésére. A legjobban felkészített követeit küldte a tárgyalásra: Sigmund von Dietrichsteint, Sigmund Herbersteint és Leonhard Freiherr von Velst, a helyszínt pedig továbbra is Wilhelm von Roggendorf biztosította.58 I. János király április l-jén, Megyesről kelt levelében szintén úgy vélte, hogy a lehetőség adott a megállapodásra. Reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a megegyezést „...minden fullánkság és álnokság nélkül ratifikálni" tudják a megbízottai: Ráskai Gáspár udvari tanácsos, Frangepán Ferenc kalocsai érsek és Hieronim Laski erdélyi vajda.59 János követei április közepén értek Buda várába, Ferdinánd követei ekkor már javában készülődtek a tárgyalásra Esztergom várában. János király követeinek vezetője, Laski Budáról 1531. április 16-án kelt levelében tájékoztatta Wilhelm von Roggendorfot, hogy készen állnak az egyeztetésre.60 A fegyverszüneti tárgyalás Habsburg részről nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. I. Ferdinánd és követei arra számítottak, hogy a visegrádi fegyverszünettel megkezdett úton haladva esetleg békeszerződés is köthető a János-pártiakkal. Szapolyai hajlott is a hosszabb időre szóló békére — hiszen már kezdetektől fogva támogatta a javaslatot —, de a török szövetség, és a frissen kinevezett kormányzó ténykedése miatt ez a lehetőség elúszott. I. Ferdinánd csalódott hangú levelekben tájékoztatta Prágából bátyját és a lengyel uralkodót. Úgy tűnik, ezúttal 65 Uo. XXVIII. 36. 56 Uo. XXXI. 39-40. 67 MHHD. I. osztály 45. 85-88. 58 AT. XIII. XCV1. 94. 59 „. .. Promittentes nos in verbo nostro regio bonaque fide nostra omnia et singula, quae per praenominatos dnum. archiepiscopum Colocensem [ti. Frangepán Ferencet — В. R.] et Hieronimum de Lasko, vajewodam nostrum Transsilvaniensem, et Casparum de Raska, consiliarios nostros, in negotio praemisso nomine nostro tractata, inita, disposita conclusaque fuerint, rata et accepta ac firma habere tenereque et firmiter observare, per omnes etiam subditos nostros observari facere et litteris quoque nostris, si necesse fuerit, ad tempus per ipsos commissarios nostros constitutum ratificare sine omni dolo et fraude." Uo. XCVII. 95. 60 A levél inscriptio részének törlése, illetve módosítása jöl látható. Törlésre került a következő mondat: „Nagyságos és erős úrnak, a spanyol gyalogosok kapitányának, Esztergomba, a legjobb barátaitól és testvéreitől." Ehelyett: „Nagyságos és erős úrnak a részére, aki barátságunkban megtartandó. Üdvözlet. Stb." Uo. CV 101.
