Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Botlik Richárd: Az 1531. évi krakkói alku 579
586 BOTLIK RICHÁRD Az első remény: Olmütz Míg a Laski-testvérek Nyugat-Európában próbáltak szövetséget kovácsolni János számára, addig Josefics Ferenc a pápánál időzött kihallgatáson, Magyarországon pedig —Zsigmond lengyel király nyomására — Brodarics István, Werbőczy István, Kenderessy János és Mesztegnyői Szerecsen János a Ferdinánddal folytatandó béketárgyalásokat készítették elő. Ez ügyben már április folyamán megkezdődött az érdemi egyeztetés a lengyel udvaron keresztül. János több levélben — és Giovanni Statileo követjárása kapcsán — is tolmácsolta Zsigmond felé a Ferdinánddal szemben elvárt békepontjait, s leginkább az egész kereszténység („toti Christianitati") ügyének képviselőjeként kívánta magát feltüntetni a béketárgyaláson.19 A béketárgyalást a lengyel fél szervezte, közelebbről Krzysztof Szydlowiecki kancellár és Andrzej Krzycki Plock-i püspök volt a csúcs fővédnöke. A szembenálló felek ellenséges hangulata miatt a tárgyalás helyszínéül — az ügy szempontjából semleges területet, a Morvaországban fekvő — Olmütz városát választották ki a rendezők. A lengyel király nagyon bízott a tárgyalások sikerében, annak ellenére, hogy a tárgyalás nem sok jóval kecsegtetett: János ugyanis nem akart lemondani a magyar királyi címről, sőt olyan tervek is születtek, hogy uralmát az özvegy királyné, (Habsburg) Mária kezének megkérésével konszolidálná. 1527. május 22-én Krakkóban kelt levelében Zsigmond király minden feltételt tökéletesnek talált a keresztény fejedelmek közti konszenzushoz: „Bizonyosan a legpontosabban és eddig a leggondosabban illesztettük össze teendőinket, hogy minden igyekezettel és mértékkel mindenkit arra késztethessünk, hogy valami módon biztos békét lehessen lefektetni nagyságos felséged [ti. János király - B. R.] és legkegyelmesebb őfelsége, Ferdinánd király úr között."20 Az olmützi béketárgyalás Ferdinánd és János követei közt 1527. június l-jén elkezdődött. A tárgyalás kimenetele a vártnál is rosszabb eredménnyel zárult: Ferdinánd követei — Leonhard von Harrach és Thurzó Elek — csupán arra kaptak felhatalmazást uruktól, hogy a magyar királyi méltóságról szóló lemondó nyilatkozatot kézbesítsék a Jánost képviselő — Frangepán Ferenc által vezetett — bizottságnak, vagyis nem volt tárgyalási alap az olmützi csúcson. Hiába üdvözölte tehát a békefolyamatot több száz kilométer távolságból Rotterdami Erasmus, hiába figyelmeztette V Károly német-római császár öccsét, Ferdinándot arra, hogy próbáljon megegyezni a „vajdával",21 ne sodoija Szapolyait kényszerhelyzetbe, s kerülje a törökkel a felesleges konfliktushelyzetet,22 ugyanúgy hatástalanok ma-19 Uo. CXXV, CXXVL, CXXVIII. 125-128. 20 Uo. CLXXIII. 190. 21 Mivel a Habsburg diplomácia Szapolyai János királlyá koronázását semmisnek tekintette, ezért a levelekben János korábbi — tehát erdélyi vajda — méltóságát vették figyelembe. 22 „Sok jó dolgot — írta V Károly öccsének, Ferdinándnak — békés eszközökkel lehet a legjobban elérni. Jobb várakozni, mint a szerencse kerekeire bíznunk magunkat... Legjobb volna kiegyezni a vajdával, csak a korona maradjon meg Önnél. Ezzel nagy költségeket és veszélyeket lehetne kikerülni, de még ennél is többet, meg lehetne hiúsítani a vajda cselszövéseit, aki a törökhöz csatlakozhat, s adófizetés ellenében segítséget kaphatna tőle először is az örökös tartományok megrontására." (1527. március 6.) 1527. április 26-án kelt levelében ismét nyomatékosan figyelmeztette a német-római császár a magyar és cseh királyt: „...ne kockáztasson Ön háborút. Béküljön ki a vajdával, bármibe is kerül. Csak a korona maradjon meg Önnél. Remélem, hogy béke lesz a keresztény-
