Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Botlik Richárd: Az 1531. évi krakkói alku 579
580 BOTLIK RICHÁRD évi váradi békének, sőt az 1549. évi nyírbátori egyezménynek is. Hiszen a krakkói alkuban került szóba először annak a lehetősége, hogy a Ferdinánd által Erdélybe szállítandó erősítést egy közös akció során a török csapatok ellen I. János felhasználhatná. 1. A Krakkóba vezető út. A lengyel diplomácia békekezdeményezései Az 1526. november 11-én magyar királlyá koronázott Szapolyai János helyzete korántsem volt stabil: a régóta áhított rangot egy olyan vesztett csatát követően tudta megszerezni, melyben maga nem vett részt, az elhagyott, szénné égett budai várból — amely Szülejmán szultán hadizsákmányát képezte — indult a koronázóvárosba. Tudta, hogy személyével szemben a Habsburg-ház tagjai ellenségesek, ráadásul családi szerződés alapján a házat illeti a magyar királyi cím. Csupán egyetlen partnerre számíthatott: egykori sógorára, a lengyel királyra, s a lengyelek kiterjedt diplomáciai kapcsolatára. Barta Gábor szerint a lengyel követek csupán 1526. november 10-én, Szapolyai János királlyá választásakor szembesülhettek a magyar nemesek egyik hányadának szándékával, ezért a lengyel fél sem reagált kedvezően a magyarországi kihívásokra.1 Bárdossy László is azon a véleményen volt, hogy I. Zsigmond lengyel király „...Mohács után még szívesen vette volna, s el is várta, hogy neki ajánlják fel a [magyar] koronát."2 János koronázásának ügyén azonban éppen a lengyel király bizalma és támogatása lendített nagyot, hiszen ennek hiányában — mivel ekkor még nem esett szó a törökkel kötendő szövetségről — királysága minden oldalról fenyegetett területté vált volna. Miután azonban 1526. október közepén megtalálták I. Zsigmond unokaöccsét, II. Lajos magyar király holttestét, s a Szapolyai-család egyik kiemelkedő stratégiai pontján, Tokajban lezajlott a részországgyűlés — mely Jánosnak szavazott bizalmat —, a lengyel király nem állt útjába egykori sógora törekvéseinek. Az 1526. november 11-én kelt Szapolyai-levél pedig egyértelműen eloszlatta a lengyel diplomácia korábbi fenntartásait.3 Minden jel arra mutat, hogy a tokaji gyűlés és a székesfehérvári koronázás közt eltelt csaknem egy hónap lefolyása alatt Szapolyai hívei többször is tájékoztathatták a lengyel udvart a hazai eseményekről. Zsigmond 1526. október 31-én — tehát János királlyá koronázása előtt —, Krakkóban kelt levelében üdvözölte János terveit: ,r Nagyságos úr, a mi legkedvesebb sógorunk stb. Most először viszonozzuk nagyságod leveleit, melyekben nekünk a napokban Tokaj várában lezajlott konvent végzését, egyszersmind az övéi iránt lelke egyedüli hajlandóságát deklarálja. Mindenekelőtt nem mindennapi köszönetünket küldjük, amiért annyira gondosan cselekszik — hazája és saját be-1 „Az Andrzej Krzycki püspök vezette delegáció némi sértődéssel vette tudomásul Szapolyai megkoronázásának befejezett tényét." Két tárgyalás Sztambulban. Összeállította: Barta Gábor. Balassi, Bp. 1996. 9. 2 Bárdossy László: Magyar politika a mohácsi vész után. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Bp. 1943. 101. 3 Monumenta Hungáriáé Historica Diplomataria (továbbiakban: MHHD.) V I. Osztály: okmánytárak. Szerk.: Simonyi Ernő. MTA, Pest 1859. 8. 87. A levél keletkezésének politikai hátterére ld. Botlik Richárd: 1526. október 19. (Adalékok Sárffy Ferenc győri várparancsnok jelentéséhez) Századok, 136. évf. 2002/3. 673-675.
