Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Péter Katalin: Jobbágycsaládok életvitelének különbözőségei az örökös jobbágyság korában; 16-17. század 549

JOBBÁGYCSALÁDOK ÉLETVITELE A 16-17. SZÁZADBAN 561 egy-egy egész telek után általában évente 1 forint járt a földesúrnak, a dubravi­caiak is fizettek egy-egy egész telekre számítva évi körülbelül 50 dénárt. Itt viszont személyenként és naponta számolt az uradalom egy-egy ember munkájára 1 forintot. Nyilvánvalóan hallatlanul nagy teljesítményt jelző, hallatlanul nagy összeg volt. A szóban forgó munka természetét az urbárium nem írja le, ahogyan más robotban végzett tevékenységet sem szoktak részletezni. Csak az derül ki a szö­vegből, hogy a sándorfalubeliek és a másik négy, ebbe az egységbe tartozó falu lakói a szénégetők folyamatos működéséről kötelesek gondoskodni. Ez évente 640 napnyi munkát igényelt, és emellett kellett az érintett öt falu jobbágyainak u­gyancsak az egész év során még 200 szekér fát szállítaniuk, valamint egy rétet kaszálniuk és betakarítaniuk. Ebből a két utóbbi tevékenységre, a szállításra és a rét művelésére néhány dénárt számítottak; szokványos feladat volt. Nem tudjuk azonban, hogyan, milyen szempontok szerint osztották el a munkát. Csak az bizonyos, hogy az öt faluban az urbárium szerint 5 özvegyasszony volt családfő, 59 telken pedig egy-egy, 3 telken két-két férfi családfőt írtak össze. Ha tehát a telken a családfő mellett szinte bizonyosan élő személyekkel nem számolunk, továbbá feltételezzük azt, hogy a korban szokásos módon a női csa­ládfőktől nem kívántak teljes értékű szolgálatot, és csak a férfi családfőket szá­mítjuk, 62 férfi között oszolhatott el az évente 640 napos, nagy szakértelmet i­génylő munka. Eszerint körülbelül évi 10 napot kellett rajta az egyes családfőknek, esetleg helyettük másoknak dolgozniuk. A másik két feladat nemigen adott ehhez hozzá — itt már a nőket is számítva — családonként évente 1 egész napot. A másik egység Lacfalu, Oroszfalu és Surgyafalu jobbágyai 466 napon vé­geztek napi 1 forintra becsült munkát. Ebből az urbárium 280 napra eső munkát úgy határoz meg, hogy tizennégy szénégetőben előállított faszenet vigyenek az üveghutához és a pénzverőházhoz, de a munka bizonyosan nem egyszerű fuva­rozást, hanem a szénégetők felbontását és a faszén feldarabolását is jelentette. Fuvarozásra ugyanis az uradalmi tisztek szekerenként csak néhány dénárt szá­moltak, ebben a munkában viszont 1 forintjával számították az üveghutához és a pénzverőházhoz érkező szekereket. Emellett ezeknek a jobbágyoknak ugyancsak személyenként napi 1 forinttal számított munkára kellett évi 186 napon úgyne­vezett heteseket, nyilván szakembereket a pénzverőházban folyó munkához kiál­lítaniuk. A rájuk eső többi robot sokkal egyszerűbb volt, de sok részfeladatból állt. Hordtak tüzelőt a tüzelőmester házába és a vendégfogadóba, továbbá fát vágtak az üveghutához, és 100-100 napos néhány dénárra becsült, tehát szokvá­nyos munkával kaszáltak és takarítottak be egy rétet. Mindez a robot kötelezettség nem nagyon sok jobbágyra esett. Megint csu­pán az összeírt családfőket, de a telken élő más személyeket nem számítva, a munka 3 női és 74 férfi családfő között oszlott meg. így a 466 napot kitevő értékes robotból valamivel több mint évi 6 nap jutott a férfiakra; a női családfőket, illetve gazdaságaikat ennek a bonyolult munkának az elosztásánál valószínűleg nem von­ták be. A 200 napnyi közönséges munkát is beszámítva viszont, aminél a női családfőket aligha hagyták ki, körülbelül évente 8 napnyi pontosan számon tartott robot, ezen kívül még némi más munka oszlott el a 77 személy, illetve családfő

Next

/
Oldalképek
Tartalom