Századok – 2003
KISEBB CIKKEK - Veszprémy László: Adémar de Chabannes krónikájának magyar vonatkozásai. Textus és Kontextus 459
462 KISEBB CIKKEK a magyar vonatkozásúakhoz hasonlóan egykorúak, azaz a 11. század első évtizedeiből származhatnak. A kutatók fantáziáját már a múlt század óta megindította a jelenet, amikor III. Ottó behatol a nagy császár sírboltjába, megpillantva őt a trónján ülve, végül onnan ereklyéket véve magához, távozik. Majd pedig a császár Vitéz Boleszlónak elküldi Károlynak a sírban talált aranytrónusát, hogy cserébe megkaphassa A-dalbert karereklyéjét. Addig, amíg az utóbbi híradás unikális, a sírboltba való leszállásról még megemlékezik a Chronicon Novaliciense11 is, igaz némileg másként, azt további bizarrnak tűnő részletekkel gazdagítva. Elöljáróban ismét csak a legújabb kiadásra utalva csak annyit jegyzünk meg, hogy a kiadó szerint „nem lehet teljesen elvetni annak a lehetőségét, hogy a (ti. Nagy Károlyra) vonatkozó szakasz autentikus, vagy legalábbis az interpoláció csak Nagy Károly sírja 1154. évi megtalálásának konkrét helyére korlátozódik". 12 Adémarnak a Karolingok iránti érdeklődését erősen támogathatta, hogy az aquitaniai hercegek között élő maradt a Nagy Károlytól való leszármazás hagyománya A birodalom iránti tisztelete miatt követte nyomon az Ottók történetét, s tekintette őket a császári hatalom teljes jogú letéteményesének. így kerül a krónika autográf kéziratába („Z"-kézirat: Paris, BN lat. 5493, Vat. Reg. Lat. 263) Nagy Károly portréja, az aacheni palota-11 Ш: 32. Ed. Gian Carlo Alessio. Torino, 1982. 12 Chronicon 1999-es kiadás im. LVI-LVIII. o. 13 A példák forrása R. Landes: Relies 147-149. 14 Erre összefoglalóan Knut Görich: Otto Ш. öffnet das Karlsgarb in Aachen. Überlegungen zu Heiligenverehrung, Heiligsprechung und Traditionsbildung. In Herrschaftsrepräsentation im ottonischen Sachsen. Ed. Gerd Althoff - Ernst Schubert. Vorträge und Forschungen 46. Sigmaringen, 1998, 381-430.; uő: Kaiser Otto III und Aachen. In A. Wieczorek, H.-M. Hinz (szerk.): Europas Mitte um kápolna kommentált rajza valószínűleg Adémar tollvonásait őrizve meg, vagy gondoskodó figyelmével még Einhard klaszszikus életrajzából is saját kezű másolása közben kihagyta a szerinte nem odaillő kifejezéseket.13 Mindennek következménye a III: 31-be betoldott hosszú szakasz, amely alapvetően III. Ottó uralmáról, Károly sírjáról és a német császárnak az új kereszténnyé váló nemzetek között kifejtett missziójáról szól. Bizonyos, hogy 1000 pünkösdjén III. Ottó császár személyesen szállt le nagy elődje síijába.14 Azt, hogy egészen pontosan mit talált ott, s mi történt, mit hozott fel magával, sohasem fogjuk egészen pontosan megtudni. Minderre három forrásunk van, a szűkszavú Merseburgi Thietmar,15 a bőbeszédűbb Novalesai krónika és Adémar III: 25 és 31. A kutatók mindmáig vitatkoznak azon, hogy Károlyt valóban egy trónon ülve találták-e, levágták-e a kesztyűn túlnövő körmét, illetőleg magukkal vitték-e ereklye gyanánt még egy fogát is, kipótolták-e arannyal a sérült orrát, letakarták-e egy fehér lepellel, áthidalhatók-e Adémar krónikája II: 25 és 1П: 31 fejezetei közötti eltérések stb. A leírások között jelentősek az ellentmondások, s ebben a szemtanú voltára valószínűleg alaptalanul hivatkozó Novalesai krónika informátora, Lomelloi Ottó sem segít. Nagy valószínűséggel Adémar szavaival ellentétben, Thietmar közlésének megfelelően titokban (clam) szálltak le a sírba, ami eleve arra utal, hogy a később 1000. Beiträge zur Geschichte, Kunst und Archäologie. 2. köt, Stuttgart, 2000, 786-792. és a magyar fordítás-kötetben is; Alain Dierkens: Autour de la tombe de Charlemagne. Considérations sur les sépultures et les funérailles des souverains carolingiens et des membres de leur famille. Byzantion 61,1991156-180, aki következetesen a „С" verzió hitelességét, s nem egykorúságát mérlegeli, és törvényszerűen kerekedik felül benne Ш: 31-t illetően a szkepszis. 15 Chronicon IV: 47. MGH SS rer. Germ. N.S. 9, 184-186.
