Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405
VISELET- ÉS TEXTILKULTÚRA A KÉSŐ-KÖZÉPKORBAN 453 keivel is. A 14. század folyamán ugyanis Nyugat-Európa komoly túltermelési válsággal küzdött, amelynek levezetésében a délkeleti irányú expanzió komoly szerepet kapott. Mivel a 14. századi válság Kelet-Közép-Európát szinte alig érintette, itt friss vásárlóerőre, új piacokra számíthattak a nyugati kereskedők. A magyar gazdaság a fáziseltolódást a legtöbb területen a 14. századra ledolgozta, és képes volt integrálódni a kontinens kereskedelmi rendszerébe. Már nem kizárólag ritka luxusárukkal keresték fel ezt a régiót a távolsági kereskedelem bátor úttörői, hanem a mindennapi használatra szolgáló cikkeket hoztak. Az importban a kezdeti időszakban fontos szerepet játszó kölni kereskedők után a dél-németek, illetve ezek bécsi ügynökei voltak a meghatározók. Az általunk vizsgált 15-16. századi időszakban azután - főleg a határ közvetlen környezetének ellátásában a bécsiek is egyre nagyobb szerephez jutottak, és a magyar kereskedők is itt kötötték jelentősebb üzleteiket. Fontosabb saját termék híján azonban Bécs maga is csak az itáliai és dél-német kereskedők egyik fő elosztóközpontjaként működött. Az egyes városok gazdasági helyzetének változása viszont csak lassan és áttételesen érződik az anyagi kultúrában, és akkor is jobbára csak pozitív irányban, a végrendelet, mint forrás műfaja pedig további késleltető tényező lehet. A település vagyonosodása előbb-utóbb a tárgyi hagyatékok gazdagodását eredményezte. A visszaesés azonban, akár a rövid távú válságokra gondolunk, amilyen például a nyugati határszélen 1460 körül megfigyelhető, akár a hosszabb távúakra, amilyen Sopron 1441 és 1463 közötti elzálogosítása volt — bár az adójegyzékekben és a népesség csökkenésében erőteljesen éreztette hatását — nem jelentett törést az ingóságok birtoklásában. Eddigi adatainkból úgy tűnik, hogy a lakosság a már elért reprezentációs szintből nem szívesen engedett, még ha a mindennapi élet más területein változtatásokra kényszerült is. Ezt a feltételezést természetesen a későbbiekben több példán, bővebb forrásanyagon is ellenőrizni kell. Adataink azonban arra is figyelmeztetnek, hogy nem lehet egyenes arányt felállítani az anyagi kultűra és a szellemi műveltség színvonala között. Eperjesen, I ahol a reprezentációra alkalmas javak jóval kisebb mennyiségben voltak fellelhetők, mint a nyugati határszél városaiban, a könyvek elterjedéséről és az iskolaügy fejlettségéről számos adattal rendelkezünk.15 0 Az írás-olvasás iránti igény megteremtésében és általában a kultúrális színvonal emelkedésében Eperjesen feltehetően a krakkói, Sopronban és Pozsonyban a bécsi egyetem kisugárzásának is szerepe volt, míg a tiszavirág-életű Academia Istropolitana hatásáról forrásaink I nem tanúskodnak. A három város közti eltérések egyben azt is hangsúlyossá teszik, hogy még az itt feldolgozott viszonylag bőséges forrásbázis ellenére sem lehet minden következtetést országos szinten általánosítani. A pozsonyi adatok feldolgozása pontosította, gazdagabbá és árnyaltabbá tette a soproni anyag elemzése alapján kialakult képet. Több lehetőséget adott a differenciálásra, főleg az egyes tárgytípusok vagy anyagok megjelenésének idejét és birtokosaik társadalmi állását illetően. Eperjes bevonása azonban nemcsak módosította a nyugat-magyarországi városok adatai 150 Ld. Iványi Béla: Adatok Eperjes város középkori iskolaügyének történetéhez. Történelmi Tár 1911. 67-88."
