Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405
VISELET- ÉS TEXTILKULTÚRA A KÉSŐ-KÖZÉPKORBAN 439 típust lehet szétválasztani.10 9 Az egyik a lemezes öveké (plechene, geplecht -II/1.257, 290), ahol textil alapot külön nem említettek; ez a kifejezés elsősorban Sopronra volt jellemző. A másik a csatokkal, vagy boglárokkal (mit spangen ill. spenglein) díszített, általában nemesebb textilanyagokra (selyem, atlasz) felvarrtaké.110 Ezek aranyozott ezüst díszítményekkel, díszes kapcsokkal és a kapcsokról lelógó aranyozott láncszemekkel (pl. II/l. 303, 619/11) is készülhettek. Ennek a típusnak egy különleges képviselője volt a pozsonyi Zeller pék hagyatékában felsorolt arannyal átszőtt alapon, aranyozott betűkkel és veretekkel díszített (auf gulden partén mit puchstaben und sechs spangen uergoldt) ezüstöv.111 Más esetekben a ,partén" nem a veretek alapjául szolgáló szélesebb szövetcsíkot jelentette, hanem egy keskeny szegély lehetett, ilyenkor a leírásban nem az auf, hanem a mit elöljárószó szerepel, (mit rotguldein partén, II/l. 136 - mit roten partén, II/l. 288., mit gulden portten, 680/37, 38.) vagy lehetett láncos (kettlate) is. A nagyszámú pozsonyi adat alapján a textil-alapok színei is rangsorolhatók. Leggyakoribb a vörös volt (18 előfordulás), ezt követte a kék (12) és a fekete (9), míg a lila, a zöld és a fehér jóval ritkább volt. Ezeket az adatokat összevethetjük a ruhadarabok színeinek korábban elemzett gyakoriságával. Az ékszerek közül a legtöbb érték-adat is az övekre vonatkozik, mert az ideiglenesen mellőzhető darabokat könnyen zálogba tették. A zálogösszegek figyelemre méltó eltérést mutatnak a vizsgált városokban. Sopronban általában 3-6 aranyforint között mozogtak, egy 9 Aft-ot érő női öv (II/l. 102) már ritkaságnak számított, és még inkább az volt Hans Kolbat nejének, Ilonának 24 Aft-ot érő ezüstöve, amely egy arasz hosszúságú megkötővel rendelkezett (II/l. 418). Pozsonyban az átlagos zálogösszeg az övekre 10-15 Aft volt, amit gyakran egyetlen darabért fizettek. Ennél azonban jóval értékesebb darabok is előfordultak: Ulrich Wyder nagy ezüstöve 28 Aft-ot ért (193/30), Blasi Schneidernél 40 Aft-ra becsült öv szerepelt (59/18), Paul Wintperger nagykereskedő mintegy fél tucatnyi öve pedig összesen 153 Aft értéket képviselt (486/24, 30, 31, 32.). A fenti zálogösszegek természetesen alatta maradnak a tárgyak valódi értékének,112 amelyet leginkább hosszúságuk, ill. súlyuk határozott meg, hiszen a nagyobb anyagráfordítás növelhette leginkább értéküket. Mégis, az itt megadott árak messze meghaladják azokat a határértékeket, amelyeket a tőlünk nyugatabbra fekvő városokban normaként megszabtak. 109 A két fő típus elkülönítése a 16. századtól a nemesi anyagban is nyilvánvaló: Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI-XVIII. században I. Budapest, 1895 (reprint 1987), 62, 129. MMüv 240. (Kovács Éva tanulmánya). ' 110 Az ilyen övszalagok (párták) anyagáról és szövésének technikájáról a jól konzervált londoni Temze-parti lelőhelyekről kaphatjuk a legjobb képet. Ld. Crowfoot et al.: Textiles and Clothing 130-144., az övcsatokról és veretekről ugyanezen lelőhelyekről: Egan - Pritchard: Dress Accessories 35-60, 124 ff., 162 ff. Megjegyzendő, hogy az ásatási anyagban nem az ezüst, hanem a réz és az ón különböző ötvözetei voltak a leggyakoribbak. 111 Archív Mesta Bratislavy, Protocollum Actionale, fol. 356. Nyomtatásban: Arne Ziegler: Actionale protocollum Das Alteste Stadtbuch von Bratislava/Pressburg aus den Jahren 1402-1506. (Acta Carpatho-Germanica IV) Bratislava, 1999. 321. 112 Egy pecsétgyűrű esetében (Házi II/l, 196), amely négy aranyforintot nyomott, a zálogösszeg 3 aranyforint 60 dénár volt, az eltérés tehát 310 den.-t számítva egy Aft-ra (1481) 20%.
