Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405
428 SZENDE KATALIN testáló lelke üdvére. Úgy tűnik, itt a vászon nem mint nyersanyag, hanem mint pénzhelyettesítő volt fontos. Hasonló jelenséget figyelhetünk meg a másik két városban nagyobb tételekben a szőlő-adományokkal kapcsolatban is.7 2 A vászon mellett más szövetek is előfordulnak a végrendeletekben feldolgozatlan formában. Az egyes fajták felsorolásánál ezeket is figyelembe vettük, de érdemes röviden kitérni a hagyatkozások hátterére is. Számos alkalommal említettek kereskedelmi áruként forgalmazott posztókat, de sohasem túl jelentős tételben. A komoly kereskedők ugyanis külön számadáskönyveket vezettek, és csak utaltak ezekre a végrendeletekben. A testamentumokba főleg alkalmi üzletek kerültek be, vagy az, ami a számadások tartozik/követel rovataiból véletlenül kimaradt. Ezek közül a legnagyobb mennyiség a Sopronban végrendelkező Alfoldy Bálint által említett 50 végperckhaimer és 100 vég lőweni posztó volt (II/l. 235.), a szintén soproni Mert Koch pedig 23 vég posztó átvételét nyugtázta Siebenburger Jakabnak, 115 Aft értékben. A pozsonyi adatok közül a legnagyobb értéket, 42,5 Aft-ot az a 6 és fél vég posztó képviselte, amivel a Szentgyörgyi grófok deákjának, Jacob Werbartnak tartozott Michael Trónt (237/4b). Hans Eylausmrock posztókereskedő két üzletfelét említette, akiknek összesen másfél vég brünni posztóval tartozott (252/2,3). Paul Wintperger kereskedő két vég schamlot posztóval maradt hátralékban 11 ill. 12 Aft értékben (486/26a, 67). Mindezek a tételek, amelyek sorát hosszan folytathatnánk, messze alatta maradtak a határszélen bonyolított komolyabb üzletek értékének, a testamentumok csak kiegészíthetik a vámnaplókból, kötelezvényekből és számadáskönyvekből nyert adatokat. Érdekes adalékot jelentenek a szabók végrendeletei, amelyek az éppen munkába vett nyersanyag-készletet sorolják fel. Blasi Schneider pozsonyi szabó 9 vég posztót és 11 vég chindl vásznat hagyott seiner jungfrawen Susanne-ra, aki feltehetőleg a jegyese volt (59/8-13).73 A szabók szívesen adtak maradék szöveteikből a rászorulók javára is, mint például Simon Schneider felesége, Katharina, aki egy vég lódent említett (201/13). Két véggel hagyott ugyanebből a szövetből 1406-ban a szegényeknek az egyik legkorábbi soproni végrendelkező, az előkelő Mert Agendorfer (II/l. 13), és hasonlóan rendelkezett fél évszázaddal később Wolfgang Joachim (II/l. 94). Az évezredes múltra visszatekintő lódén egyébként is csak a szegények öltözetéhez volt használatos, becsületes polgár nem végrendelkezett volna róla saját ruhái közt. A felsőruhák (Rock, Schaube) gyakran voltak prémmel bélelve, amit a lakások gyenge fűthetősége is indokolt.7 4 A polgárság és a plébániai papság körében elsősorban a rókaprém terjedt el. Pozsonyban többször említették, mint az összes más szőrmefélét együttvéve. Még a városi jegyző hivatali öltözete is rókaprémmel volt bélelve.7 5 Közép-Európa nyugati részén, Konstanzban ezzel szemben a ró-72 Katalin Szende: Nahrungsmittel oder Geldersatz? Die Rolle des Weines in der mittelalterlichen Bürgertestamenten von Ödenburg und Preßburg, sajtó alatt a Schlaininger Gespräche sorozatban, szerk. Gerald Schlag - Rudolf Kropf, Linz-Eisenstadt. 73 Vö. Szűcs: Városok 60. Uo. a 139. jegyzetben Susanna-t tévesen a szabómester feleségének (hawsfrawen) írja. 74 Jaritz: Lebenshaltung 254., a nem-anyagi szempontokról Id. Jaritz: Prestige 25. 75 Ortvay Tivadar: Pozsony város története. II. kötet 3. rész Pozsony, 1897. 190.
