Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405
424 SZENDE KATALIN lenlévő asszonyokat egytől egyig olyan, többszörösen redőzött fátylakkal ábrázolta a művész, mint alsó-ausztiai társaikat.6 0 Lábbelik A ruhákkal ellentétben lábbelik a legritkább esetben fordulnak elő a végrendeletekben, részben csekély értékük miatt, részben azért, mert a méretbeli problémák és a gyors elhasználódás miatt nem volt praktikus továbbörökíteni őket. A soproni adatok között 12, Pozsonyban 8, Eperjesen 5 alkalommal említettek lábbeliket. „Valódi" hagyományozással kizárólag csizmák (Stivel, Styfal) esetében találkozunk, mindössze háromszor, alacsony társadalmi állású személyeknél (leszámítva azt az esetet, amikor Czobor Ferenc, ruhadarabjaihoz hasonlóan, a Szent Sebestyén testvérületre testált egy pár lábbelit, amit magyarul, zischma-ként nevezett meg). A pozsonyi Hans Muschinger kovács felesége bátyjára hagyott egy pár csizmát (658/5), a szintén pozsonyi Peter Hosch szolgájának adott egy pár ,jó csizmát" (13/10), egy félcsizma (halbstivel) pedig a soproni Jeronimus Siebenbürger egyik szolgájának jutott osztályrészül. Szolgák ellátására más adományokat is tettek: rendelkeztek a munkabérből elmaradt lábbelik megvásárlásáról, a soproni Andre Nachtwächter pedig jobbágyának vetetett két pár csizmát. A szolgákéhoz hasonló volt a szegények lábbelivel való ellátása is. Erre a pozsonyi Andre Schonpach testamentumában látunk példát, aki a szegény asszonyoknak damenschuh-1, a férfiaknak pedigpuntschuh-t vásároltatott (89/7a, 7b). Ez utóbbi kifejezés az osztrák szakirodalomból is ismert Bundschuh néven, és egy darab bőrből kiszabott, bőrszíjjal megkötött bocskorfélét jelentett.61 Általában a paraszti viselet jellegzetes elemeként tartják nyilván, de a városi szegények lábbelijei bizonyára nem sokban különböztek a parasztokétól. Ugyanez az egybeszabott bocskorcipő a két évszázaddal korábbi soproni régészeti anyagból is azonosítható volt,6 2 érdekes példáját adva az azonos régióból származó régészeti és írásos forrásanyag összekapcsolásának. A lábbelik említésének másik csoportja a leltárszerű felsorolásokat tartalmazó testamentumokból származik. Ilyen volt Eperjesen, a kivégzett András diák javai közt említett sotulares (saru, E. 90/13), vagy a szintén eperjesi Jorg Cromer felesége, Ursula testamentumának végrehajtásáról szóló feljegyzés. Itt a „fiúnak" (knabe) vettek három pár cipőt egyenként 6 magyar dénárért és egy csizmát 13 dénárért (E. 91/4,8,9,10). 60 Legutóbbi közlése: Eva Toranová: A körmöcbányai Kamaraház leltára 1541-ből és 1548-ból. In: Isten áldja 380., 382. A képen jelenlevő asszonyok (szolgálók, szomszédok) gazdag öltözete az ábrázolt esemény fontosságának hangsúlyozását is szolgálta, és gyakran nem állt arányban az illetők rangjával és vagyonosságával. Ezért az ilyen forrásokat az egyes társadalmi rétegek öltözetének bemutatására csak kellő kritikával lehet felhasználni. A ruhadarabok használatára pedig csak a mintakönyvek és ábrázolási konvenciók átalánosító szerepének, valamint a mesterek és alkotásaik mobilitásának figyelembe vételével, kellő óvatossággal következtetünk. 61 Bildwörterbuch 40. 62 Mocskonyi Melinda: Lábbeliviselet a XII-XIII. századi Sopronban. A Sopron-Előkapui bőrleletanyag feldolgozása. Soproni Szemle 51. (1997), 335-355. kül. 349. és 355. A cikk a szerző azonos témájú, az ELTE Középkori és Koraújkori Tanszékére benyújtott szakdolgozatán alapul, amely bővebb leírásokat és illusztrációkat tartalmaz.
