Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: A magyarországi agrár-szociálpolitika kezdetei. Az agrárszegénység képének megváltozása az alföldi agrármozgalmak idején 3
36 HÁMORI PÉTER gyarországi megoldásokra másutt is felfigyeltek. Az Amerikai Egyesült Államok budapesti főkonzulja 1912-ben adatokat kért gróf Serényi Béla minisztertől, arra való hivatkozással, hogy a földművelésügy washingtoni irányítói érdeklődnek a gazdasági munkásházak magyarországi finanszírozásának részletei iránt. A megküldött információk birtokában három levelet is írt Washingtonba, melyekben elismerően szólt a megoldásról, külön kiemelve, hogy az — szemben a telepítéssel — nem bír nemzetiség-ellenes célzattal. A főkonzul leveleinek másolata mellett két angol nyelvű űjságkivágatot is elküldött a minisztériumba, melyek szintén a magyar munkásházépítés témájával foglalkoztak.17 4 Az első világháborű küszöbén a Földművelésügyi Minisztérium további nagyarányű építési tevékenységet tervezett. A már elkészült 4842 ház mellé öt éven belül további közel 10.000-et akartak átadni.17 5 Ez látszólag nem volt irreális, hiszen 7426 kivitelezéséről már döntés született. Azonban a vármegyék azon lehetősége, hogy saját alapjaik terhére vegyenek fol kölcsönöket, lényegében kimerült, a hitelintézetek pedig még a korábbinál is jobban tartózkodtak az ilyen célú tőkekihelyezésektől.176 Ennek következtében a minisztérium számára kiutalt kamattámogatásnak csak egy része került felhasználásra, a többi a Magyar Általános Hitelbank és más pénzintézetek trezorjaiban pihent.17 7 A háború kitörése után a gazdasági munkásházak építésének a kérdése háttérbe szorult. Ez azonban a várhatónál lassabban ment végbe: 1917. derekáig sem a minisztérium, sem a törvényhatóságok nem látszottak tudomásul venni az egyre növekvő nehézségeket.17 8 A háttérben főleg az állt, hogy a háború utánra a korábbinál sokkal nagyobb arányú munkásház-létesítő tevékenységet irányoztak elő, részben az egyre radikálisabbá váló földosztási tervek ellensúlyozására, főként ott a városi lakásalapok működését az állam csak alkalmanként, akkor viszont tőkekölcsönnel vagy -segéllyel támogatta. (Robert Eberstadt: Rheinische Wohnverhältnisse und ihre Bedeutung für das Wohnungswesen in Deutschend. Fischer, Jena, 1903; Hirsch: Kommunale Wohnungspolitik. Sozialdem. Gemeindepolit., 4. Szerk.: P Hirsch. Vorvärts, Berlin, 1906.) 174 Az Amerikai Egyesült Államok budapesti főkonzuljának levélváltása. MOL. FM.Ált. К 184. 604. es. 122.835/1912. Az újságcikkekről sajnos hiányzik a fejléc, így nem állapítható meg, hogy mely lapokból származnak. 175 A M. Kir. Kormány 1913. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Budapest, 1914. 138-140. 176 Még a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége is, amelyre a Földművelésügyi Minisztérium a legnagyobb befolyással tudott lenni, és amely 1912-ben még Újfehértó, Zilah és Sopron településeknek hajlandó volt összesen 508.500 koronát kölcsönözni (igaz, meglehetősen magasnak számító, 11.4-11.9% közötti kamatra), 1913-ban kijelentette: a gazdaság válságjelenségei miatt a munkásházakra 1913. októberétől semmiféle további hitelt sem hajlandó adni. (Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének jelentése az 1912. november és 1913. március között engedélyezett gazdasági munkásház kölcsönökről. MOL. К 184. FM.Ált. 759. es. 1913-31/1. tét.; Az MFOSz átirata a miniszterhez 224/1914. számon: MOL. К 184. FM.Ált. 1075. es. 6723/1914.; továbbá: Kiskunhalasi gazdasági munkásházak ügye. PmL. PPSK Alisp. IV 408. b. 8731/1913.) 177 Egyedül ennél a pénzintézetnél 1911. január 31. és 1914. december 31. között 306.626 korona 97 fillérről 470.950 koronára nőtt ez az összeg. (Magyar Általános Hitelbank 1914-es értékpapír-jegyzéke. MOL. К 184. FM.Ált. 1345. es. 15.230/1915.) Ugyanekkor a tartalékból a Hangya is kapott 77.000 koronát. (Hangya Magyar Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet Országos Gazdasági Munkásház Építési Alap folyószámla-kivonata. MOL. К 184. 2135. es. 1919-31/1. tét.) 178 Arad vármegyében 1917. elején 3 községben 300 munkásház építéséhez fogtak hozzá, amiket nagy nehézségek árán 1918. őszére tudtak átadni. (MOL. FM. Ált. К 184. 1699. es. 1917-31/1.)
