Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Teke Zsuzsa: Kassa külkereskedelme az 1393-1405. évi kassai bírói könyv bejegyzései alapján 381
KASSA KÜLKERESKEDELME 1393-1405. KÖZÖTT 391 reskedőktől szerezték be a kassaiak, majd Kassáról tovább szállították Krakkóba.6 3 Ebből az közvetkezne, hogy az idegenek között előforduló krakkóiak Kassán is vevők lennének a fűszerre, ami nehezen elképzelhető, ha meggondoljuk, hogy Krakkó több forrásból is hozzájuthatott és hozzá is jutott a fűszerhez. Kevés a valószínűsége annak, hogy a Fekete-tengeri kolóniákról származó fűszert az erdélyiek, illetve a kassaiak közvetítették volna Krakkó felé. Forrásunkban a fűszerre vonatkozó egyetlen adat is ezt a feltételezést támasztja alá.6 4 Krakkó fűszerrel való ellátása részben Lemberg, részben Nürnberg felől történt.65 A krakkói fűszerpiac 14. sz. végi jelentőségéről a nürnbergi Ulman Strommer 1385-90 között keletkezett kereskedelmi könyvének bejegyzései is tanúskodnak.6 6 Annak nincs semmi nyoma, hogy a krakkóiak fűszert is hoztak volna be Kassára. Az erdélyi kereskedők által a kassai piacon értékesített fűszer a felvidéki városok szükségletét elégíthette ki elsősorban. Sem forrásunk, sem az 1404. évi szabályozás nem említi a fémeket és a bort, amelyek pedig a történeti irodalom megállapításai értelmében a Krakkó-Kassa közötti áruforgalom jelentős tételeinek számítottak. Fügedi szerint a környező bányák termékeit Kassán keresztül értékesítették, és ebben a kassaiaknak is fontos szerep jutott.6 7 A réz kivitelében jelentős szerepet játszó kelet-szlovákiai kereskedőkről beszél Halaga 1975-ben írott munkájában.6 8 A kelet-szlovákiai kereskedőkön azonban elsősorban a szepességieket érti, akik a besztercebányai rezet a bányavállalkozóknak nyújtott hitelek, vagy a bérelt tárlókba való tőkebefektetéssel szerezték meg, majd továbbították Lengyel-, illetve Poroszország felé. Halaga egyébként azon a véleményen van, hogy a rézkivitelt nem külföldi, hanem magyar kereskedők bonyolították le, akik nem csak Poroszországig szállították a fémet, hanem részt vettek annak tovább forgalmazásában is. Kassa vonatkozásában azonban sem Fügedi, sem pedig Halaga megállapításait nem tudjuk elfogadni. A krakkói és toruni kereskedők között a 14. sz. folyamán késhegyig menő harc folyt a magyar réz Flandria felé való forgalmazásáért. Krakkó árumegállító joga ellenére sem tudta elvitatni a század folyamán Toruntól az elsőbbséget, és csak a század utolsó évtizedeiben sikerült a krakkóiaknak is jelentősebb szerepet játszani a réz Flandria felé való kivitelében.6 9 A 80-as években egy ideig a magyar rézbányászatban jelentős érdekeltséggel bíró Mediciek, a 90-es évektől pedig mind Krakkóban, mind Magyarországon a gazdasági életben egyaránt tért nyerő nürnbergiek voltak ezen a téren a konkurrenseik. 1397 decemberében a krakkói kereskedők panasszal fordultak városukhoz, hogy a nürnbergi Kamerer Ulrik magyar urbura- és harmincadispán az urbura jövedelmet keveslő Zsigmond utasítására hivatkozva megakadályozta a réz és ezüst kivitelét.7 0 Kamerer Ulrik ugyanis 63 Erik Fügedi: Kaschau, eine osteuropäische Handelsstadt am Ende des 15. Jahrhunderts, in: Studia Slavica 2, 1956, 208. 64 Acta nr. 4510. 65 Elia Ashtor: Levant trade in the later Middle Ages, Princeton, én. 107. 66 Stromer, i.m. 109-10. 67 Fügedi, i.m. 200, 208. 68 Halaga, i.m. 321-322. 69 Paulinyi Oszkár: A középkori magyar réztermelés gazdasági jelentősége, Bp. 1933. 6. 70 ZSO I, nr. 5096.
