Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Remény a királyságra. A gnieznói találkozó "koronázási jelenete" a lengyel ősgestában és a mű kapcsolata a Könyves Kálmán kori magyar belpolitikával 349
A GNIEZNÓI TALÁLKOZÓ „KORONÁZÁSI JELENETE". 359 hetünk egyet azzal a nézettel, amely Thietmar leírását és Gallus Anonymus információit egy helyről származtatja, azaz mindkettőt az elveszett szenvedéstörténetre vezeti vissza.71 Thietmar lakonikus, akár kétféle értelemben is felfogható leírása feltehetően egy másik információforrásra támaszkodott. Természetesen más a helyzet a történet magját jelentő „koronázási jelenettel" kapcsolatban. Gerics József és Ladányi Erzsébet eredményeinek köszönhetően azonosíthatóvá váltak Gallus Anonymus szövegének bizonyos részletei, így a lándzsa, a szög Krisztus keresztjéről, illetve Szent Adalbert felkarja, amelyet a császári ajándék fejében a lengyel fejedelem kapott. Mindazonáltal nézetünk szerint a passió az Adémar-krónikán keresztül fennmaradt szövegrészletei — Gallus Anonymus szempontjából — felettébb kaotikusak. így Szent Móric lándzsáját és a szöget Krisztus keresztjéből Adémar szerint a magyarok kapják, míg Boleslaw Adalbert felkarjáért cserébe solium aureumot nyer: Gallus Anonymus „et pro vexillo triumphali clavum ei de cruce domini cum lancea sancti Mauritii dono dedit, pro quibus illi Bolizlauus sancti Adalberti brachium redonavit."72 Adémar „Solium eius aureum imperátor Oto direxit regi Botisclavo pro reliquiis sancti Adalberti martins. Rex autem Botisclavus, accepto dono, misit imperátori brachium de corpore eiusdem sancti"7'1 Nyilvánvalóan számos kétséget ébreszt, és megválaszolhatatlan kérdéseket rejt magában Adémar felettébb kétes értékű leírása, és nem biztos, hogy mindenben hinni lehet neki.7 4 A magyar és a lengyel események leírása kapcsán rengeteg személyt, eseményt kever össze, így három Brúnót, valamint Géza és Szent István életének néhány mozzanatát.7 5 Nézetünk szerint problematikus a francia krónikásnál megőrzött lándzsaátadási jelenet is, még akkor is, ha nincs okunk kételkedni egy lengyel lándzsa létezésében.7 6 Amennyiben az elveszett szenvedéstörténetben ugyanis a lengyelek kapnak lándzsát a Gallusnál fennmaradt szövegverzió szerint, ami felettébb valószínű, amennyiben elfogadjuk azt a logikai következtetést, hogy a vértanú püspök passiója tartalmazta a gnieznói találkozón történt eseményeket is, akkor miért jelenik meg ez a szöveg Magyarország viszonylatában Adémarnál? Ugyanez a kérdés érvényes fordítva is. Az elműlt fél évszázad magyar kutatási, szakirodalmi eredményei alapján kétségtelenné vált a magyar királylándzsa létezése. Amennyiben az Adémarnál olvasható, az elveszett szenvedéstörténetre visszamenő szövegrészlet Magyarországra vonatkozhatott a passióban, nyitott kérdés marad, hogy nem Gallus Anonymus munkásságának eredménye-e, hogy a jelenet III. Ottó és Boleslaw között jelenik meg művében. Valószínűtlennek tartjuk, hogy a passió ugyanazzal a szövegezéssel írta volna le mind a magyar, mind a lengyel lándzsa átadásának körülményeit, különös tekintettel arra, hogy személyes találkozó csak Ottó és Boleslaw között jött létre. Megoldást 71 Grudziriski 1957, 27. 72 Gallus, 19. 73 MGH SS iy 130. 74 Kristó Gyula: Magyarország története 895-1301. Bp. 1998 (a továbbiakban: Kristó 1998), 92. 75 Kovács 2001, 100-101. 76 Vo.: Z. Dalewski: Die heilige Lanze und die Polnischen Insignien. In: A. Wieczorek, - H.M. Hinz: Europas Mitte um 1000. Beiträge zur Geschichte, Kunst und Archäologie. Band 2, Stuttgart 2000, 907-911.; Kristó 1998, 92.
