Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Remény a királyságra. A gnieznói találkozó "koronázási jelenete" a lengyel ősgestában és a mű kapcsolata a Könyves Kálmán kori magyar belpolitikával 349
A GNIEZNÓI TALÁLKOZÓ „KORONÁZÁSI JELENETE". 351 názás tényét ugyancsak elfogadó tudósok az aktus legfontosabb jogkövetkezményének azt tekintették, hogy Bátor Boleslaw társuralkodójává vált III. Ottónak.8 Nem jelentéktelenebb az előzőnél egy másik nézet sem, mely szerint csak egyfajta szimbolikus koronázásra kívánt utalni az ősgesta leírása, és mindez a császár egyetértését volt hivatott kifejezni egy későbbi, egyházi ceremóniával megrendezett koronázáshoz.9 A szimbolikus királykoronázást támogatók egy másik csoportja speciális császári, csak részlegesen megvalósult koronázásnak tekintette az eseményt.1 0 Ugyancsak szimbolikus aktusként jellemezte a Gnieznóban történteket Tadeusz Wasilewski. A jeles kutató számos forrás bevonásával és összehasonlító módszerek alkalmazásával bizonyította, hogy az ismeretlen gesta-szerzőnél olvasható jelenetnek bizánci gyökerei vannak, bizánci hagyományt tükröz, és erősen antigregorián vonásokat hordoz.1 1 Pusztán a vendégszeretet irodalmi eszközökkel történő kifejezésre juttatását látta az eseményben a kutatás irodalomelméleti módszerekkel dolgozó vonulata.1 2 Egy másik kutatói vélemény szerint Gallus Anonymus leírása Lengyelország bevonását jelentette III. Ottó Európával kapcsolatos terveibe.13 Pontosan ezzel ellentétes eredményt olvasott ki Gallus Anonymus szövegéből Jan Stasinski és Stanislaw Zakrzewski. Szerintük Gnieznóban hűbéri kapcsolat jött létre III. Ottó és Bátor Boleslaw között, melynek értelmében a lengyel fejedelem a császár vazallusává vált.14 Gallus Anonymus gestájának Gnieznóról szóló beszámolója, illetve ezzel öszszefuggésben az egész „Gniezno-kérdéssel" kapcsolatos vita Johannes Fried munkássága következtében lángolt fel ismét. 1989-ben megjelent,15 2000-ben ismét 8 W. Kçtrzynski: Zjazd gnieznienski r. 1000 i jego znaczenie polityczne. Rozprawy Akademii Umiejçtnosci, wyd. Fii.-hist., XXXVII 1898, 25.; W Meysztowicz: Koronacje pierwszach Piastów. Sacrum Poloniase Millenium, Roma 1956, 14-32. 9 J. Lelewel: О zwiíjzkach z Niemcami królów polskich i ich tytule królewskim do podziahi synów Krzywoustego. In: Polska wieków srednich I—II, itt II., Poznan 1856, 46-93., különösen 49. 10 M. Londynski: Wçgry lennem Stoliçy Apolstolskiej. Kwartalnik Historyczny XXIV (1910), 39-48.; R. Grodecki - St. Zachorowski - J. Dqbrowski: Dzieje Polski sredniowiecznej. T I—II, Krakow 1995 (a továbbiakban: Gwdecki-Zachorowski-Dqbrowski), I., 63.; B. Kürbis: Zum Herrscherlob in der Chronik des Gallus Anonymus (Anfang 12. Jh.). Laudes regiae am polnischen Hof? In: H.H. Nolte [Hrsg.]: Patronage und Klientel. Ergebnisse einer polnisch-deutschen Konferenz, Köln-Wien 1989, (a továbbiakban: Kürbis 1989a), 51-64., 62.; A koronázás tervezését sejti benne H. Ludat'. An Elbe und Oder um das Jahr 1000 - Skizzen zur Politik des Ottonenreiches und der slawischen Mächte in Mitteleuropa. Köln-Wien 1971 (a továbbiakban: Ludat 1971), 72., valamint M. Rozek: Koronycje polskie w sredniowieczu. Warszawa 1987, 33. 11 T. Wasilewski: Byzantynska symbolika zjazdu gnieznienskiego i jej prawno-polityczna wymowa. Przegl^d Historyczny LVII (1966) (a továbbiakban: Wasilewski 1966), z. 1, 1-14, a jelen kérdéssel kapcsolatban lásd. 4-5. 12 R. Michalowski: Restauratio Poloniae w ideologii dynastycznej Galla Anonyma. Przeglqd Historyczny 76 (1985), 457-480., 467. 13 A. Gieysztor: La Pologne et l'Europe au Moyen Age. Warszawa 1962, 6.; В. Kürbis-, Sacrum i profanum. Dwie wizje wtadzy w polskim sredniowieczu. Studia Zrödloznawcze XII (1977), 19-40. (a továbbiakban: Kürbis 1977), 24. 14 J. Stasinski: De rationibus quae inter Poloniam et impérium Romano-Germanicum Ottonum imperatorum aetate intercedebant. Berlin 1892, 49.; St. Zakrzewski: Boleslaw Chrobry Wielki. Lwów 1925, 132. 15 J. Fried: Otto III und Boleslaw Chrobry - Das Widmungsbild des Aachener Evangeliars, der , Akt von Gnesen" und das frühe polnische und ungarische Königtum. Stuttgart 1989, (a továbbiakban: Fried 1989)
