Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: A magyarországi agrár-szociálpolitika kezdetei. Az agrárszegénység képének megváltozása az alföldi agrármozgalmak idején 3
30 HÁMORI PÉTER mert tíz nappal a Bécsbe való elküldése után engedélyezte a törvénytervezet benyújtását. Sajátos módon a javaslat országgyűlési tárgyalásakor a miniszter egészen más húrokat pengetett. A pontos, részletekbe menő számítások helyett inkább képviselőtársainak érzelmeire kívánt hatni, általános szociális gyógyírként mutatva be a munkásházak építését: „Mint családi tűzhely, a lakás erkölcsi fogalommá emelkedik, a mely csodás erejét érezteti a bűn és nyomor ezernyi csábításával szemben. Az állandó lakás a munkásnak otthont ád, megtanítja ezt a hazai földhöz való ragaszkodásra, s arra, hogy boldogságát, örömét övéi körében keresse és találja fel; megtanítja a munkást a magántulajdon tiszteletére és megbecsülésére, mert csak az érzi a jogi, gazdasági és társadalmi intézmények áldását, a ki azok védelmét előnyét maga is élvezi."142 A Munkásügyi Bizottság előadója, ifjabb Madarász József még Darányi optimizmusán is túltett, amikor értékelte a javaslatot: úgy találta, hogy az nem csak a „a tüdővésznek, a fertőző betegségeknek, a gyermekhalandóságnak, a családi kötelékek meglazulásának, az erkölcstelenségnek, a nyomornak és a bűnnek" veszi elejét, de meggátolja „nemzeti létünket leginkább veszélyeztető két irányzatnak, a mezőgazdasági sztrájknak és a kivándorlásra való izgatásnak" terjedését is, amikor éppen azokat állítja előtérbe, „a kik eddigelé szerencsétlen közjogi tusáink miatt nem részesülhettek a törvényhozás részéről kellő istápolásban".14 3 Az országgyűlésben a törvénytervezethez mindössze egyetlen érdemi módosítójavaslat született, a Képviselőház Pénzügyi Bizottsága részéről, mely a „gazdasági munkás" meghatározást úgy kívánta pontosítani, hogy annak felső határa egynegyed telek birtoklása legyen.14 4 Ennek megszavazása után a jogszabály é-142 1907. évi XLVI. törvénycikk a gazdasági munkásházak építéséről. Miniszteri indoklás. Az 1906. évi május 19-ére hirdetett országgyűlés irományai. XII. k. Hiteles kiadás, Budapest, 1907. 587-599. 143 Az 1906. május hó 19-ére hirdetett Országgyűlés nyomtatványai. Képviselőházi napló. Pesti Könyvnyomda-Részvény-Társaság, Budapest, 1908. IX. kötet, 105-125. A véleményből egyébként nem hiányzott a „régi szép idők" kötelező felemlegetése, amikor a magyar nép még „szilaj volt és a pusztában hált"; ennek ellentételezéseként pedig a jelen értékelése: „Változnak az idők, változnak a viszonyok; a nép hitét, erkölcsét megrontja az alkohol, megrontja az izgatás elannyira, hogy teste betegségek iránt fogékonnyá lesz, igényei aránytalanul nőnek, úgy hogy nem képes magának és családjának azt a biztos megélhetést nyújtani, mely alapja a boldogságnak és a mely nélkül nem képzelhető el más, mint tengődés és nyomor." Különben az egyetlen jelentősebb „pengeváltásra" épp Madarász egy kitétele miatt került sor. Maniu Gyula román képviselő ugyanis — amellett, hogy a törvényt megszavazásra javasolta — élesen tiltakozott azon beállítás ellen, mely „belső ellenségek" bomlasztó tevékenysége miatt látta indokoltnak a szociálpolitika fokozását. Később Ecseri Lajos is úgy ítélte meg, hogy „nálunk, sajnos, egy évtized óta a meddő közjogi harcz miatt az alsóbb néposztályok helyzetének javítása iránt egészen megszűnt az érdeklődés. Az erősebb társadalmi néposztályok a közjogi viták közepette is meg tudták védeni és elő tudták mozdítani a maguk érdekét, de a munkás-osztály, politikai befolyás híjján az államhatalmat nem volt képes saját czéljai érdekében használni." (Ecseri Lajos: A szegény ember, im. 172.) 144 A pénzügyi tárca részéről később sem volt ritka az akadékoskodás. így például kikötötték, hogy a törvény által megadott házadómentességet csak akkor lehet érvényesíteni, ha a pénzügyigazgatóság kiküldöttje megszemlélte a házakat... (Pénzügyminiszteri átirat a 67.000/1907. FM. rendelet tb. MOL. К 178. FM. Ein. 7499/1907.) 1912-ben Békés vármegye alispánja azt kifogásolta igen határozottan, hogy az adómentességet csak a házra és az alatta lévő beépített területre adja meg az adóhatóság, de az alig 300 négyszögöles kertre már nem; a panaszt a pénzügyminiszter elutasította. (MOL. FM. Ált. К 184. 759. es. 1913-31/1. tétel)
