Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297
338 KRISTÓ GYULA akár az esztergomi egyház javainak visszaadását. A komáromi vár elvesztése nem volt olyan súlyú kudarc Máté számára, ami hűségnyilatkozatot követelt volna. Erre tekintettel magam a valóban meglepő 1318. évi eseményeknek (Tamás érsek nagytapolcsányi és Máté esztergomi tartózkodásának) Engelétől eltérő magyarázatát adom. Inkább arra gondolok, hogy mivel a király — sőt, a vele tartó királyi had — Máté tartományának déli peremvidékén vonult nyugatra, az uralkodó kezdeményezésére a diplomáciai akciókban már többszörösen kipróbált és bizonyított Tamás érsek tárgyalásokat kezdhetett Mátéval. Erről semmi továbbit nem tudunk (bizonnyal az érsekség és Máté kapcsolatának egyes konkrét ügyeire vonatkozhattak), egy dologban azonban biztosan megtarthatták a megbeszélések lebonyolításához szükséges elemi feltételt: mind Tamás személyes bántatlanságot élvezett Tapolcsányban, mind Máté Esztergomban. Nem tartom e kérdéskörhöz vonhatónak azt az adatot (V/294.), hogy október 27-én Jakab nyitrai főesperes, esztergomi kanonok — mint Engel fogalmazta — „Appony faluban, Máté vára alatt tart közgyűlést" (120. 143. jegyzet). Itt nem arról van szó, hogy a convocatio generalist maga a főesperes tartotta volna (ő csak oklevelet adott ki ennek kapcsán), ugyanakkor ismert, hogy Máté több alkalommal is tartott közgyűlést saját tartományában különböző időkben.45 Tamás esztergomi érsek nem időzhetett sokat Csák Máté területén, mivel augusztus 25-én már Moson melletti kelettel adott ki oklevelet (V/245.), azaz visszatért felvidéki kitérője után a királyhoz és kíséretéhez. Az uralkodó egy kelethely nélküli, 1318. szeptember 16-i okleveléből arról értesülünk, hogy mivel Moson mellett tartózkodott hadserege nagy károkat okozott a Moson megyei barátudvari (mönchhofi) cisztercieknek, ezért kárpótlásul mosoni várföldet adományozott nekik (V/260.). Ez biztos nyom, hogy Károlyt a Dunántúl északi peremén hadsereg kísérte. Mosonból az uralkodó Bécsbe ment, október 3-án ott tartózkodott (V/276.).4 6 A sereg nyilván nem követte a királyt rokonaihoz, a Habsburgokhoz, de a határvidéken még együtt maradt. Harci cselekményre utaló adatunk nincs (valószínűleg nem is történt ilyen), ennek híján a had vonulásának irányából következtethetünk az ellenség kilétére. Természetesen ezek nem a Habsburgok voltak, hanem csakis a Kőszegiek lehettek. Ismerve az előző évben Kőszegi András Sopron elleni támadását, továbbá azt, hogy Habsburg Frigyes védelmébe vette Andrást, a magyar királynak András irányában elszámolni valója, Frigyessel pedig megbeszélni valója volt. Ma már nem lehet okát adni, hogy miért maradt el Károly fegyveres fellépése 1318. nyár végén a Kőszegiek ellen, és az ellenük táplált boszszúból mindössze Miklós győri püspök megleckéztetésére futotta. A bécsi út jelzi, hogy a Kőszegiek ügyében nem lehetett Károlynak önhatalmúan, a római király nélkül döntenie. Még túlságosan közel volt 1317 ősze, amikor Frigyes fegyverrel segítette a magyar uralkodót Komárom ostromában, vagyis Károly nem lehetett jóakarója irányában hálátlan. A királyi hadoszlás időpontja november 15. volt (V/318-319.). A király visszaútjában november 25-én (V/311.) és 26-án Budán adott ki oklevelet (V/314.), a vele tartó Tamás érsek ugyanezen napokon ugyanitt 45 Kristó Gy.: a 20. jegyzetben i. m. 162., 195. 46 A fentiekből következik, hogy az 1318. augusztus 30-án Budán kelt királyi oklevél (V/250.) legalábbis dátumhibás.
