Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297
332 KRISTÓ GYULA rint a király elől menekülve a szintén bihari Sólyomkő várába húzódott, amelyet a királyi sereg körbezárt. A várral szemben két erődítményt emeltek, azokba a király Gutkeled nembeli Apaj fia Istvánt és Joachimot állította, hogy akadályozzák meg az élelem Sólyomkőbe juttatását, és foglalják el azt. Mojs apósa segítségére sietett, a két erősség egyikét és Istvánt kézre kerítette. Joachim azonban ellenállt, ennek eredményeképpen sikerült Sólyomkő elfoglalása. Kopaszt elfogták, a király elé vitték (IX/458.), de utóbb a fogságból kiszabadult. Engel Sólyomkő elestét — és ehhez kapcsolva Kenéz foglyul ejtését — 1318 tavaszára helyezte (123.), de semmi nem indokolja, hogy ezt elválasszuk a többi 1317. tavaszi bihari eseménytől. Egykori nádorának leverése a király komoly sikere volt. Utólagosan mind Kopaszról (IX/458.), mind a Lotárd-fiakról felmerült (V/145.), hogy az uralkodó életére törtek. Károly Biharból Szegedre ment, ahol augusztus 8-án állított ki oklevelet (IV/530.). Innen három irányban indított hadat. Az egyiket Szécsi Miklós és Pál vezetésével a Maros völgyén át Erdélybe, a néhai Kán László erdélyi vajda fiai ellen küldte, akik közül Pál az előző évben már harcolt Csanád nembeli Vejtehi Tivadar ellen. 1317. október 23-i oklevél szól mindkét haditettről. A Szécsi testvérek Déva vára alatt ütköztek meg az akkor hűtlen vajdafiak, valamint Ákos István fiai egyesített serege ellen (IV/605.). Ujabb példa adódott tehát arra, hogy a tartományurak (illetve leszármazottaik) egymás segítségére siettek. A csata a királyi had győzelmével ért véget, hiszen a vajdafiakra használt kifejezésből (akkor hűtlenek) következtetve az uralkodó hűségére tértek. Engel a dévai csatát „1314/15 telére és kora tavaszára" datálta (111. 105. jegyzet), ez azonban nehezen védhető álláspont. Erről sem akkori adat nem szól, sem a dolgok logikájába nem illik. Mivel bizonnyal követte a Miháld vára alatti hadi cselekményt, ami aligha lehetett 1316 előtt, ennélfogva legvalószínűbben ezen időpont és a dévai csatáról tudósító oklevél kelte (1317. október 23.) közti időre keltezhető. A László-fiak meghódolása azt eredményezte, hogy nem vesztették el minden befolyásukat Erdélyben. A másik had vezetésére a király Babonic János szlavón bánt kérte fel. Ez a hűtlen Henrik-fiak (Kőszegi János és Péter) drávántúli uralmának felszámolására indult. Első említés ezen akcióról 1317. december 20-i oklevelekből ismert. Eszerint a király azért küldte a bánt a Drávántúlra, hogy szerezze vissza ott a király várait, földjeit, jogait és hatalmát. О több csatában győzött a Kőszegiek ellen, elvette az általuk tartott Berstyanóc, Polosnica, Megyericse várakat, újabban (recenti actu) pedig Izdenc várának ostromakor megsebesült (IV/664-665.). 1318. évi adat szerint a visszavett várak között volt Monoszló is (V/80.). 1319-ben szintén szól oklevél arról, hogy János bán királyi parancsra indított hadat a hűtlen Henrik-fiak ellen (V/363.), hasonlóról olvashatunk 1320-ban is (V/894.) Az újabb drávántúli hadjárat időpontja — Engellel egyezően (134.) — 1317 őszére tehető. A harmadik had élére maga az uralkodó állt. Ez Csák Máté ellen indult, aki ekkortájt újra borzalmas pusztítást végzett Nyitrán (IV/561., V/48.). A sereg két részre vált, egyik része a király vezetésével Komárom bevételét tűzte ki célul, a másik pedig Visegrádét. Károly szeptember elején érkezett Komárom alá (IV/563.) és két hónapig időzött ott (IV/622., 625.). Közben megfordult a felvidéki Semptén (IV/574.). Az ostromban részt vett Frigyes római király is (IV/590.). Visegrád megvívása
