Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297

I. KÁROLY KIRÁLY HARCAI A TARTOMÁNYURAK ELLEN. 315 atyinai] várkapu előtt, hogy a védőket megadásra bírja, majd reményében csalatkozva visszavitette börtönébe, ahol három évig sínylődött. Az esemény [az atyinai várostrom] tehát 1314 első felében történhetett. Az ostromlottak [a Nyékiek], úgy látszik, a királyhoz fordultak segítségért", és így indult el — az 1317. május 22-i keltű oklevélből és az abban említett három évből következtetve — az 1314. évi drávántúli királyi hadjárat (108.). A segítségül hívott oklevél (amihez 1. még IV/ 679., V/85., V/87.) azonban nem szól semmiféle csatáról, nem szerepelnek benne sem várvédők, sem ostromlók, mindössze arra lehet következtetni annak alapján, hogy a két Nyéki testvért Kőszegi János 1314-ben bebörtönözte. Ennélfogva az 1314 első felében a Kőszegiek (a Henrik-fiak) ellen indított királyi hadjáratot mint nem létezőt a tartományurak elleni harcok sorából törölni kell. Az árvái csatáról két oklevél tesz említést, egy gyanús 1323. (VII/347.) és egy hiteles 1326. évi (X/452.), ezek azonban olyan késeiek, hogy „nem alkalmasak még hozzávetőleges időpont-megállapításra sem". Doncs 1317-ben szerepel legkorábban Károly híveként zólyomi ispánként (IV/517., IV/599.), ami arra mutat, hogy a zólyomi erdőispánságnak legalább egy részén ekkor már bizonyára érvényesült az uralkodó fennhatósága, de kérdéses, hogy ebbe Árva beleérthető-e. Mivel az 1323. évi diploma kifejezetten azt mondja, hogy az árvái ütközetet Doncs vívta Máté ellen, erre 1314-ben, amikor Doncs még Máté famíliájába tartozott,24

nem kerülhetett sor. Tévedett Engel, amikor úgy vélte: „mivel bármely 1314 utáni időpont az [uralkodói] itinerárium miatt csak kis valószínűséggel jöhet szóba, a legegyszerűbb az [árvái] eseményt 1314 késő őszére tenni, amihez különösen jól illik, hogy Károly július után legközelebb XII. 7-én a szepességi Darócon keltez, vagyis a Liptó felől a Szepességre vivő úton" (109. 96. jegyzet). Ezzel a megállapítással az a gond, hogy Engel feltételezte: Károly személyesen vett részt az árvái csatában; ezt azonban oklevelek nem gyámolítják. A legtöbb probléma az Engel által 1314 második felére tett három katonai akció közül a sárosival van. Engel szerint a király nevében a Szepességet és Sárost kormányzó Tarkőiek hűsége „most, a válság pillanataiban, úgy látszik, kérdésessé vált... Károly 1314 december végén Szepesvárra érkezett, leváltotta Rikalf fia Kakas ispánt, és vasra verette testvérét, Henriket, aki vonakodott átadni Sáros és Tobol várát. Vezére [ti. a királyé], Ákos nb. Mikes újév táján szabályszerű ostrommal foglalta el a várakat Henrik szervienseitől. A Tarköviek helyére Károly kíséretének két legmegbízhatóbb tagját állította. Szepesvár várnagya és ispánja Druget Fülöp lett... Sáros helyére meghódítója, a Pest megyéből elszármazott Mikes mester került" (109-110.). Károlyról bécsi útját követően hónapokig nincs hírünk. A fentiek ismeretében ez aligha meglepő. Ismereteink szerfelett hiányosak, nem tudjuk, hogy Bécsből egyáltalán Budára tért-e vissza, vagy már akkor tanácsos volt elkerülnie székhelyét. Bárhogy is volt, hónapokba telhetett, amíg Bécsből viszonylag biztonságos helyre ért. Bécsi tartózkodása (vagyis július vége) után csak több mint négy hónappal később kerül újra szemünk elé: 1314 utolsó hónapját Szepesben és Sárosban töltötte. December 7-én Darócon (III/854.), 27-én Szepes földön és Szepes várában (III/862—863.) keltezett, mind ezekben, mind 24

Kristó Gy.: a 20. jegyzetben i. m. 199., 80. L. még uö.: Magister Donc a Matús Öák Trenciansky. Historické Stúdie 18 (1973) 235-246.