Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Végső István: A zsidótörvények hatása a kiskunhalasi zsidóság életére 179
A ZSIDÓTÖRVÉNYEK ÉS A KISKUNHALASI ZSIDÓSÁG 201 Azonban a hatóságok valószínűleg a zsidók valóságosnál nagyobb arányszámának megállapítását szerették volna elérni. Ezzel azt szerették volna elérni, hogy a zsidók részéről több iparigazolványt tudjanak visszavonni, illetve, húzták volna az időt azzal kapcsolatban, hogy iparengedélyeket kelljen kiadniuk a közeljövőben az izraelitává minősített személyeknek. Erre utal az a levél, melyet 14 izraelita kerekedő és iparos írt alá, amelyben tiltakoztak az alispánnál amiatt, hogy több olyan személyt is zsidó kereskedők és iparosok közé soroltak, akik mentesíthetőek lennének a zsidótörvény alól.14 6 Ha ezt a hatóságok elfogadták volna, akkor csökkent volna a zsidók aránya a kereskedők és iparosok között, és nőtt volna a keresztényeké. Nem egészen világos, hogy miért, de végül a tiltakozók visszavonták fellebbezésüket ebben az ügyben. 1940-ben 6 embertől, 1941-ben 4 embertől, 1942-ben 9 embertől vonta be a polgármester az iparjogosítványt.14 7 Ám hozzá kell tennünk, hogy több halasi zsidó kereskedőnek azért nem adták meg az iparengedélyt, mert nem volt hajlandó magyar állampolgárságért folyamodni.14 8 Ezzel egyébként azt is kockáztatták az adott személyek, hogy kiutasítják őket az ország területéről az illetékes hatóságok. Az ügyek ugyanakkor sokszor évekig is elhúzódtak, így nem az adott évben szűnt meg a kereskedő vagy iparos iparjogosítványa, amikor arról a polgármester jelentése szólt.14 9 A zsidók arányszámának csökkenése a halasi kereskedelemben elsősorban nem a visszavont iparjogosítványok száma miatt csökkent, hanem a ki nem adottak miatt. Hiszen 86 zsidó kereskedőtől csupán 19 engedélyt vontak vissza. Ez nem okozott olyan nagy mértékű visszaesést a zsidók, és nem zsidók arányában a kereskedelem és ipar területén. Inkább az volt a probléma, hogy a fiatal zsidó kereskedők nem kezdhették meg tevékenységüket a kereskedelemben. Az arányok egymástól való távolodását inkább az okozta, hogy 1944 elejére a keresztény kereskedők száma jelentősen megnőtt. Azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy az új és/vagy fiatal halasi kereskedők általában zsidó üzletek kiigénylésével szerettek volna egzisztenciát szerezni maguknak a városban. Tehát valószínűleg kevésbé vagyonos rétegből származók adták a fejüket ekkoriban a kereskedő szakmára, mert úgy gondolták, hogy a zsidók kiiktatásával talán esélyük lehet megfelelő vagyon szerzésére. Az ipar és kereskedelem területén megjelenő új diszkrimináció a zsidó és keresztény üzletek megkülönböztetésének bevezetése az 1938. december 16-án kelt 510/1938 ein. alispáni rendelet alapján melynek utasítása szerint a vármegye 146 A tiltakozók a 7720/1939 M.E: rendelet 37. §-ra hivatkozva éltek a felszólamlással az alispán felé 1940. január 12-én kelt levelükben. BKMÖL-Kiskunhalas, V / 274 b) Polgármesteri iratok 85. d. 12.744/1941. ad 695/1940. (17187) sz. előadóív 147 Ezekről az adatokról a polgármesternek kellett jelentést tennie az alispán ad. I./l.938/1943. kig. sz. rendeletére válaszolva, 1943. március 12-én. BKMÖL-Kiskunhalas, V/ 274 b) Polgármesteri iratok 100. d. 327/1943 ad 3.054/1943. sz. előadóív 148 Neumark Jakab például azzal dicsekedett, hogy ő eredeti galíciai zsidó, aki még Tarnopolban született. Ó hithű ortodox zsidó akart maradni magyar állampolgárság nélkül. BKMÖL-Kiskunhalas, V / 274 b) Polgármesteri iratok 97. d. 13.866/1942. sz. előadóív 149 Neumark Jakab ellen az eljárás 1940-től megindult, mégis csak 1942 októberében szüntetik meg véglegesen az 1912 óta érvényben levő iparjogosítványát. BKMÖL-Kiskunhalas, V / 274 b) Polgármesteri iratok 97. d. 13.866/1942. sz. előadóív
