Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Bordás-Giesz István: 1939: Kárpátalja. Kárpátalja területi és történeti földrajzi összefoglalása 159
1939: KÁRPÁTALJA 177 szervek működését és a Vajdaság működését. Ő az, aki biztosította volna az önkormányzati igazgatás szervei és a szakigazgatás működésének összhangját. Gyakorolta volna a főispán, esetleg a kormánybiztos jogait is. A helytartó jogkörét és a vezetése alá tartozó hivatal szervezetét illetőleg működési rendjét e törvény korlátai közt a magyar királyi minisztérium rendelettel állapította volna meg. A törvényjavaslat utolsó egységében találjuk azt a paragrafust, mely arról rendelkezett, hogy a korabeli törvényszékeken és a királyi ítélőtáblán — amelyeknek hatásköre kiterjedt Kárpátaljára — megfelelő számű rutén tanácsokat kellett volna felállítani. A királyi magyar Közigazgatási Bíróságon és a Kúrián pedig olyan előadókról kellett volna gondoskodni, akik tudtak volna ruténul. Ráadásul egyetemi tanszék szervezésének terve is helyet kapott Teleki törvényjavaslatában. Az illető tanszék a rutén nyelv és irodalom számára szerveződött volna meg.4 4 A tervezett, Kárpátaljai Vajdaságnak adandó önkormányzat törvényjavaslatát 1940. július 23-án terjesztette a magyar országgyűlés elé a miniszterelnök Teleki Pál. Ennek pusztán a kinyomtatása és képviselők közti szétosztása is nagy felháborodást váltott ki a korabeli képviselők körében.4 5 Akadtak olyan képviselők, akik az önkormányzati törvényjavaslatnak a puszta megvitatását is ellenezték. Végül a miniszterelnök a katonai vezetők egy csoportjának a követelésére 1940. augusztus 5-én kénytelen volt visszavonni a ruszin autonómiára tett törvényjavaslatát. Az önkormányzat eszméjének megvalósítási szándéka igen magas fokú toleranciára utalt egy olyan légkörben, melyben hatalmi szóval országok és milliók tűntek el Európa térképéről, illetve jutottak idegen elnyomás alá. Kárpátaljával egy addig elszakított országrész került vissza „Csonka-Magyarországhoz". Az, hogy ez a nemes gondolat (autonómia-tervezet) nem válhatott valóra, valószínűleg még az első világháború végi emlékek játszhattak döntő szerepet. Hiszen a nemzetiségi mozgalmak kifejlődésével együtt, illetőleg éppen azok hatására esett szét az Osztrák-Magyar Monarchia és vele együtt a történelmi Magyarország is. Ezek után nem meglepő, hogy a korabeli magyar vezető réteg felháborodásának adott hangot, ha valamelyik, történetesen a rutén nemzetiség jogainak kiszélesítéséről hallott. Hiszen nem sokkal azelőtt éppen ez, a nemzetiségek aktivitásának és jogainak megnövekedése vezetett országuk széteséséhez. Egy beinduló revíziós folyamat elején pedig szinte reflexszerű önvédelemnek vehetünk minden, a nemzetiségeknek adandó szélesebb jogkör megvétózását. 44 Kisebbségi Körlevél (1940) IV 6. - A Pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézet közleményei, Pécs, 36-47. 42 45 Horváth L. (1998) A ruszin nép trianonja, In: Trianon kalendárium 1998, Trianon Társaság Budapest, 1997. 85-96. 93.