Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Károlyi Mihály levelezése V. 1945-1949. (Ism.: L. Nagy Zsuzsa) 1463

TÖRTÉNETI IRODALOM 1463 apró torzsalkodások, általános koplalás. Amerika komoly akciókat tenne lehetővé. (1922. szept. 22., 23.) Hiszen „forradalom vagy külpolitikai komplikáció nélkül emigrációnk még akár egy évtizedre is rúghat." (1922. aug. 29.) A hazai ellenzéktől, melyet elvtelennek, megalkuvónak és gyengének tartott, semmit sem várt. (1922. szept. 26.) 1923 augusztusában, nem csekély nehézségek árán megszerezve amerikai vízumát, elindul az Újvilágba, hogy előkészítse ottani végleges letelepedését. Remélnünk kell, hogy Litván György megtalálja a módját és lehetőségét a napló további részeinek, akár korszakokra osztott publikálására. A jelen feljegyzésekben való eligazodást alapos és gazdag magyarázó jegyzetek, a fontosabb szereplőkre vonatkozó adatok közlése segíti. L. Nagy Zsuzsa KÁROLYI MIHÁLY LEVELEZÉSE V. 1945-1949. Szerk. Hajdú Tibor. Napvilág Kiadó-MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2003. 788 o. Merész és nagyszabású vállalkozásba kezdett Hajdú Tibor — Litván György közreműködésével —, amikor elindította Károlyi Mihály leveleinek közreadását. E rendkívül értékes forrássorozat V. kötete került legutóbb az olvasók elé. Hajdú Tibornak ehhez írt bevezetőjéből úgy túnik, Károlyi sorsával sokban mutat rokonvonást a sorozaté, mert publikálásának útját sokféle göröngy (politikai, anyagi) nehezítette s bár a kiadás évekkel korábban kezdődött, máig sem fejeződött be. Igaz, ennek voltak kedvező következményei is, hiszen évekkel korábban több témakör aligha kerülhetett volna be a jelen kötetbe. Károlyi Mihály életútjának talán legfájdalmasabb szakasza volt az a néhány esztendő, amely 1945-től második, kényszerű emigrációjáig telt el. Személyét, tevékenységét, döntéseit a maguk idején s azóta is heves nézetütközések kísérik, amelyekből a vádak sem hiányoznak. A közreadott levelek és iratok mindezekkel szemben megdöbbentően dokumentálják alapjában véve tragikus sorsát, egyben azonban emberi nagyságát, erkölcsi emelkedettségét, hűségét a demokrácia eszméjéhez és a hazához, az országhoz, amely tulajdonképpen nem tartott rá igényt. A kötet 725 (!) levele, irata e néhány esztendő oly sok témáját öleli fel, hogy azokról számot adni lehetetlenség. Pedig ezek az írások szólnak olyan, feldolgozásokban még nem szereplő kérdésekről, mint az Angliai Magyar Tanács és annak megszüntetése, az 1945 utáni nyugat-európai magyar emigráció, a párizsi magyar követség tevékenysége, szerepünk az Interparlamentáris Unióban, a magyar kormányzat tájékozódása a franciaországi és európai politikai-hatalmi viszonyok alakulásában. A legfontosabbakat azonban mégis magáról Károlyi Mihályról mondják el. Hatvany Lajos 1946. március 18-án azt írta Károlyinak: „Nagyon szép Deák Ferenc-i szerep vár rád, ha hazatérsz, s egy ország járul eléd bölcs tanácsért." (210. lev.) Az első magyar köztársaság elnöke joggal várhatta volna el, hogy a háború utáni köztársaság hazahívja. A hívószó azonban nem akart megszületni, s Böhm Vilmos és mások közbelépésére volt szükség, hogy végülis elhangozzék. Olyan barátai, mint Jászi Oszkár, joggal sérelmezték mellőzését, míg mások (Duczynska Ilona stb.) a hazatéréstől óvták. Gyönyörű példája a képmutatásnak Rákosi Mátyás 1945. december 28-ai levele Károlyihoz: „Óriási szükség lett volna itthon Rád. Sokak számára egyszerűen érthetetlen volt, hogy miért nem jöttél még haza." (174. lev.) Károlyi rendkívüli nagyvonalúságával nem vett tudomást erről a vitathatatlanul megalázó bánásmódról, ez ellen soha nem emelte fel a szavát. Viszont ő, akitől minden távolabb állt, mint a hazafias szólamok, 1945 márciusában azt írta, ha azokkal az emigránsokkal is „hajlandó vagyok együttműködni", akikben nem tudok megbízni, „ezt kizárólag a magyar nép érdekében teszem." (30. lev.) „Hazatérésemmel tartozom az országnak, az októberi gondolatnak és önmagamnak — fejtegette Jászinak 1945 májusában —... a mai rendszer nagyjában az én ideáljaimat valósítja meg." (77. lev.) Az új magyar rendszer legalábbis méltányos gesztusa lehetett volna, hogy Tildy Zoltán ellenében Károlyi Mihályt választja köztársasági elnöknek. A pillanatnyi hatalmi-politikai taktika azonban ennél nyomósabban esett latba. Károlyi ezt a sérelmet is úgy fogadta, mintha meg sem esett volna vele. Nem fájlalta, hogy nem lett köztársasági elnök, mint írta Jászinak 1946 áprilisában,